Miért fontosak ezek a jégmagok?
A Concordia-állomás alatt -50 °C-os hőmérsékleten kialakított, föld alatti jégtároló ideális helyszín a veszélyeztetett jégmagminták hosszú távú megőrzésére. Az Andokból, a Spitzbergákból, az Alpokból, a Kaukázusból és a Tádzsikisztánban található Pamír-hegységből származó mintákat a globális felmelegedés elől menekítik ide, ahol természetes körülmények között őrzik meg őket, hűtés és energiafelhasználás nélkül.
Ezek a jégmagok azért nélkülözhetetlenek, mert minden egyes rétegük a múlt egy-egy évének légkörét, szennyeződéseit és porát őrzi. Így lehetséges például 50 év múlva visszanézni, hogy egy adott vegyület – mondjuk egy bizonyos növényvédőszer – koncentrációja mekkora volt 2026-ban az Alpokban vagy Ázsiában. Ha nem gyűjtötték volna be és nem tárolták volna el ezeket a mintákat, nem lenne mód válaszolni ilyen kérdésekre, hiszen maguk a gleccserek addigra nagy eséllyel megsemmisülnek.
A klímakutatás kulcsa
Ezek a minták nélkülözhetetlenek a klímakutatók számára, hiszen a világ gleccsereinek visszahúzódása 2040 körül érheti el a csúcsát, utána pedig azért csökken a számuk, mert egyre kevesebb marad belőlük. Ez azt jelenti, hogy a bolygó egyik legfontosabb környezeti archívuma végleg eltűnhet. Az Alpokban a hőmérséklet kétszer gyorsabban emelkedik a globális átlagnál, ezért egyre sürgetőbb a jégmagok begyűjtése, még mielőtt a felszínről leszivárgó olvadékvíz megsemmisítené a bennük rejlő régi adatokat.
Új távlatok a tudomány számára
Az elmúlt évtizedekben a tudományos fejlődés elképesztő ugrásokat hozott: megjelentek a nagy pontosságú elemzőműszerek, amelyek a jégbe zárt gázokat, por- és ásványi szemcséket, sőt, akár néhány pikogrammnyi vagy femtomolnyi anyagot is képesek kimutatni. Nem egyértelmű, de lehetséges, hogy a következő évtizedekben tovább fejlődő technológiák még mélyebbre látnak majd az éghajlat múltjába, és pontosíthatják az olyan mérési eredményeket, mint az atmoszférában előforduló szerves vegyületek koncentrációi és az izotóparányok.
Sokféle tudományterület haszna
A jégmagok jelentősége messze túlmutat az éghajlatkutatáson. Ha valaki szerves anyagokat vagy akár DNS-t talál bennük, az a biológia szempontjából hasznos lehet; a légkör vegyi összetételének elemzése a kémiát, az apró por- és ásványianyag-részecskék vizsgálata pedig a geológiát segítheti. Így számos tudományterület számára válik lehetővé, hogy új információkat nyerjen a Föld múltjáról.
Nemzetközi összefogás a klíma emlékezetéért
A projekt a francia, az olasz és a svájci kutatók összefogásával indult. A nemzetközi együttműködés a tudományos közösség számára lehetőséget kínál arra, hogy politikai megosztottság és határvonalak nélkül működjön együtt. A kutatók arra biztatnak minden országot, hogy vegyenek részt a gleccserkutató expedíciókban, és a náluk található jégmagokat küldjék el megőrzésre az antarktiszi tárolóba, ahogy azt Tádzsikisztán is tette.
Az Antarktisz már a hidegháború idején is egyedülálló helyszíne volt a szakmai együttműködésnek, ahol oroszok és amerikaiak közösen dolgoztak a tudományos előrehaladásért. Most sem arról van szó, hogy az országok saját érdekeiket helyezzék előtérbe, hanem arra törekszenek, hogy a bolygó klímarendszerének megértése, annak megfigyelése és védelme legyen a legfontosabb.
Összefoglalásként megjegyezhető, hogy az antarktiszi jégmag-könyvtár létrehozása nem csupán a tudósok, hanem az egész emberiség számára jelent pótolhatatlan értéket. A környezeti múlt megőrzése jövőnk egyik záloga is lehet, ha sikerül összefogni a világ minden tájáról beérkező szakmai tapasztalatokat és adatokat.
