
Miért veszélyesek a zombisejtek?
A sejtek többsége sérülés esetén egyszerűen elpusztul, de néhányuk kitér a programozott sejthalál elől, és sejtöregedésbe (szeneszcencia) kerül: már nem osztódik, de nem is hal meg. Ezek a zombisejtek lassan a tudomány egyik legforróbb témájává váltak. Különösen igaz ez arra, hogy a TLE-s betegek agyszöveteiben az öregedés jeleit messze meghaladó mértékben halmozódnak fel ezek az „élő holtak”. Feltételezhető, hogy jelenlétük közvetlenül hozzájárul a memóriazavarhoz és az epilepsziás rohamokhoz.
A későbbiekben az is kiderült, hogy ezek a sejtek szöveti hegesedéshez (fibrózishoz) vezetnek, hasonlóan ahhoz, ami az epilepsziás rohamok kialakulását megelőzően is megfigyelhető.
TLE és a mikroglia rejtélye
Az egérmodelleken végzett kísérletek során a TLE-ben szenvedő rágcsálók agyában kiugróan sok szeneszcens sejtet találtak. Leginkább a mikroglia, vagyis az agy immunrendszerének speciális sejtjei öregedtek el. Ezek a sejtek más agyi betegségekben is kulcsszerepet játszanak, így a kutatók izgatottan vizsgálták, mi történik, ha célzottan kiiktatják őket.
A vizsgálatok során az FDA által jóváhagyott daganatellenes dasatinib, valamint az antioxidáns hatású kvercetin (ami étrend-kiegészítőként kapható) kombinációját adták az egereknek. Ez a szenolitikus kezelés jelentősen csökkentette a zombisejtek számát.
Áttörés az egerek kezelésében
Ekkor következett be a fordulat: a TLE-s egerek memóriazavara megszűnt, a rohamok száma drasztikusan visszaesett, sőt, sokuknál egyáltalán nem is fejlődött ki epilepszia. Ez egyértelműen betegségmódosító hatást mutatott. Sőt, amikor a kutatók az összes mikroglia kiirtásával próbálkoztak, az nem bizonyult hatásosnak, mivel a szeneszcens (zombi) sejtek ellenállóbbak voltak.
Látható tehát, hogy a kezelésnek rendkívüli precizitással kell a zombisejteket céloznia. A teljes mikroglia-állomány kiiktatása hatástalan vagy akár káros is lehet.
Új utak nyílhatnak az orvoslásban
A felfedezés azért fontos, mert a jelenlegi antiepileptikumok csak a rohamok gyakoriságát vagy súlyosságát mérséklik, de nem szüntetik meg a kiváltó okot. Most először körvonalazódhat egy olyan gyógymód, amely nemcsak a tüneteket, hanem magát a betegséget támadja.
A későbbiekben további vizsgálatok szükségesek annak eldöntésére, hogy mikor és mennyi ideig a leghatékonyabb a szenolitikus kezelés. Az is kérdés, hogy agysérülés vagy fertőzés után mennyi idővel érdemes beavatkozni.
Figyelmeztetés és jövőkép
Nem érdemes házilag szenolitikus étrend-kiegészítőket szedni, mivel ezek hatóanyag-tartalma nem ellenőrzött, és akár veszélyes is lehet. Az engedélyezett gyógyszerek (mint a dasatinib) és a szakszerű klinikai vizsgálatok jelentik a biztonságos kiutat. Csak ezek után derülhet ki, valóban segíthet-e ez a módszer az epilepsziában és más, sejtöregedéssel járó betegségekben.
Hihetetlen, de mégis igaz, hogy elérkezhet az áttörés a krónikus epilepszia gyógyításában – azonban a felelőtlen öngyógyítás súlyos árnyoldalakkal járhat. Az orvoslás új világa azonban már a küszöbön áll.
