
A szimmetria határai és lehetőségei
A PT-szimmetriával rendelkező rendszerek hirtelen, drasztikus viselkedésváltozásokat mutathatnak, amikor elérnek egy bizonyos küszöbértéket, az úgynevezett fázisátmenetet. Ekkor a rendszer egyensúlyból aszimmetrikus állapotba fordulhat. Ezeket a rendszereket eddig főként időben állandónak ismertük – egyszer létrejönnek, és úgy is maradnak.
A University of Shanghai for Science and Technology, a Fudan University és a National University of Singapore kutatói most egy új elképzeléssel jelentkeztek: bevezették az anti-paritás-időbeli (APT) szimmetriát. Ez lehetővé teszi, hogy nemcsak azt tudjuk, hol, hanem pontosan azt is, mikor következik be egy fázisátmenet egy olyan fizikai rendszerben, amely folyamatosan energiát cserél a környezetével. Ez új távlatokat nyithat az energia- és hőmozgás programozott irányítása terén.
Inspiráció: lézercsapdák és programozott energiairányítás
Az áttörés ötlete az optikai csapdák világából jött, amelyek rendkívüli finomsággal képesek apró dolgokat – például molekulákat vagy sejteket – befogni, mozgatni vagy kioldani. A kutatók abból indultak ki: mi lenne, ha hasonlóan lehetne a hő útját – konkrétan egy adott hőmérséklet-csúcsot – is tetszőlegesen mozgatni vagy megállítani egy rendszerben?
A cél az volt, hogy a rendszer „működési módját” időben programozhatóvá tegyék. Ilyen módon nemcsak előre vagy hátrafelé lehetne irányítani egy „hőcsomagot”, hanem útközben bárhol meg is lehetne állítani, mindezt igény szerinti, nem ismétlődő időzítéssel.
Az APT szimmetria gyakorlati alkalmazása
Az APT-szimmetria egyensúlyt teremt a rendszerben úgy, hogy a veszteség és a nyereség egymáshoz képest ellentétes oldalra rendeződik – tehát máshogy és máshol, mint a hagyományos PT-szimmetriánál. Ez lehetőséget ad arra, hogy kialakuljon egy úgynevezett különleges pont (exceptional point, EP): ekkor a rendszer alapvetően vált át két különböző működési mód között.
A kutatócsoport be is bizonyította ezt egy kísérletben: egy három gyűrűből álló, speciális hőmodellt hoztak létre. Két külső, forgó rézgyűrű irányítja a hő áramlását, egy középső gyűrű pedig szabályozza, mennyire „ugrik át” a hő az egyikből a másikba. A középső gyűrű tulajdonságai egy pillanat alatt, pneumatikus aktuátorral megváltoztathatók, így lehetővé válik az időzített, pontos beavatkozás.
A gyakorlatban a kutatók egy adott időpontban egyszerre módosították a gyűrűk forgási sebességét és a középső gyűrű anyagjellemzőit, ezzel változtatva a hőcsere sebességét a kritikus EP-nél. Infravörös kamerával rögzítették, hogy a hőmérséklet-csúcsot ténylegesen el tudják mozgatni előre vagy hátra, sőt, tetszőleges helyeken meg is tudták állítani. Még az is sikerült, hogy a hőprofil a konvekció irányával ellentétesen haladjon, majd ott csapdába essen.
Gépi tanulás az optimális időzítéshez
Az volt a további kihívás, hogy mikor kell pontosan átkapcsolni a rendszer működését – meg kellett találni az optimális időpontot, hogy a hő oda jusson, ahol tényleg szükség van rá. Ehhez mélytanulási (deep learning) algoritmust vetettek be. Ez feltérképezte a kiinduló és a célpont közötti kapcsolatot, így már teljesen precízen, előre kalkulálhatóvá vált az időzítés, amellyel a hőcsúcs a kívánt helyen áll meg.
Új korszak a hőáramlás vezérlésében
A kísérlet forradalmi megoldást jelent az energia- és hőszállítás vezérlésében: már nemcsak az „egyszer beállítjuk, és úgy marad” szemlélet érvényesül, hanem teljesen programozható minden fordulópont. Az APT-szimmetria segítségével immár lehetséges, hogy egy adott hőcsúcs előre, hátra, vagy akárhol megálljon egyazon rendszeren belül, miközben nem kell a geometrián vagy a szerkezeten változtatni – elegendő az időzített program.
A kutatók kísérletükben ráadásul azt is megmutatták, hogy így akár 5 Celsius-fokkal is javítani lehet egy célzott hűtőrendszer hatásfokát. Nem zárható ki, hogy a jövőben ez a módszer lehetővé teszi, hogy mikroelektronikai eszközökben a hő pontosan oda és annyi jusson, ahol szükség van rá, míg más területek kímélhetők maradnak.
Ezt követően további platformokra is szeretnék kiterjeszteni az eredményeiket – fotonikai, akusztikai és mágneses rendszerekre, sőt, más diffúziós folyamatokra (például tömegszállításra vagy kémiai transzportra) is. Már dolgoznak olyan gépi tanulási eszközökön, amelyekkel nemcsak az optimális időzítés tervezhető, hanem az anyaghasználat, a geometria és a protokoll is összehangolható a legjobb hatás érdekében.
Az időbeli anti-paritás-időbeli szimmetria tehát nem csupán új elméleti lehetőség, hanem egyre inkább kézzel fogható, technológiai áttörést ígér az energiairányítás területén.
