Óriási pazarlás – és egy új lehetőség
Az USA-ban a megnövekedett MI-igények és a kriptobányászat miatt az adatközpont-fejlesztők már nem várhatnak éveket az áramszolgáltató csatlakozására. Egyre többen keresik a helyszíni áramtermelést, hogy saját forrásból biztosítsák a szükséges energiát. A becslések szerint 2030-ra az adatközpontok több mint harmada, 2035-re pedig közel fele saját áramforrással működik majd.
Ennek praktikus oka van: a fejlesztők akár egy-két évet is várhatnak arra, hogy a nagy áramszolgáltatóktól végre kapjanak áramot. Ezért most minden az energiához való hozzáférésről szól, és a fejlesztők ezért egyre inkább maguk intézik az áramellátást, ahelyett hogy a hálózatra várnának.
Soluna és a felesleges áram újrahasznosítása
Az Albanyban működő Soluna nevű cég a fel nem használt megújuló energiák hasznosítását helyezi üzleti modellje középpontjába. Szél-, nap- és vízerőművektől vásárolják meg azt az áramot, amelyet másképp nem tudnak a hálózaton értékesíteni.
2024 végére a Soluna három adatközpontja – összesen 123 MW kapacitással – működik Kentuckyban és Texasban, további hét fejlesztés pedig több mint 800 MW összteljesítményt céloz. A texasi példában jól látszik a modell: a térség szél- és naperőművei rengeteg felesleges energiát termelnének, ha nem lenne rá igény. Az adatközpontok viszont ezek mellé települnek, hogy felhasználják a helyben keletkező áramot.
A szintén texasi IREN nevű adatközpont ugyanerre az elvre épít. Bitcoin-bányászatra és MI-re optimalizált központjában egy 7,5 GW-os, valamint egy újabb, 1,4 GW teljesítményű adatfarm működik. Az IREN leginkább akkor vásárol áramot a hálózatról, amikor túltermelés van, és leállítja a rendszert, ha az árak felszöknek.
Nemcsak az USA déli és középnyugati részén tapasztalható ez a jelenség, hanem Oklahomától Kalifornián, illetve Észak- és Dél-Dakotán át, egészen Európáig és Ausztráliáig. Ahol csak nagy léptékű megújuló fejlesztések vannak, ott biztosan találunk fel nem használt áramot.
Pazarlásból otthonokat világítanak meg
2024 első negyedévében például csak Kaliforniában 3,4 millió megawattórányi szélerőműves és napelemes áramot tartottak vissza, ami 29%-kal több, mint egy évvel korábban. Egy korábbi jelentés szerint 2021-ben 14,9 terawattóra volt a hálózatról kiszorult zöld energia, 225 milliárd forintnyi (610 millió dollár) veszteséget okozva. Ez elég lett volna 1,3 millió háztartás éves áramellátására.
A „helyszíni fogyasztás” forradalma
A Soluna trükkje az, hogy közvetlenül a megújuló erőművek mellett telepít adatközpontokat, és hosszú távú szerződéssel, fix áron vásárolja meg a felesleges áramot. A szerződések korábban 5 évre szóltak, mostanában viszont inkább 10 évesek. A cég így akár 75%-ban zöld energiából működteti adatközpontjait, és az ár is kifejezetten alacsony, hiszen ezt az áramot amúgy is elvesztegetnék.
Három módon szerzik be az energiát: közvetlenül a forrásból fix áron; úgynevezett „szubtraktív” módon, amikor a szélfarm a hálózat helyett az adatközpontnak adja el az áramot; és ha szükséges, a vegyes összetételű hálózatból is vásárolnak – bár ez kevésbé kedvelt megoldás.
Az MI és az okos fogyasztás lehet a jövő stabilitása
A megújulók időszakos jellegéből adódóan a hálózatok egyre nehezebben kezelik a megbízhatóságot. A tárolási technológia (akkumulátorok) ugyan fejlődik, de lassan, és a hálózatfejlesztés is évekig tart.
A Soluna szerint a saját fogyasztóként működő adatközpont lehet az egyik válasz: ha szükséges, az MI-rendszer csökkenti vagy növeli a teljesítményt attól függően, hogy mikor van túl- vagy alultermelés. Így – szinte mint egy „digitális akkumulátor” – hozzájárulhatnak az energiarendszerek stabilitásához, ráadásul gazdaságosan és zöld módon.
