A nitrogén szerepe az erdők megújulásában
A vizsgálat során a kutatók a panamai trópusi erdőben 76, egyenként 1600 négyzetméteres parcellán mérték meg a nitrogén és a foszfor hatását az erdők megújulására. Az eredmények szerint a frissen felhagyott mezőgazdasági területeken a nitrogénnel kezelt erdők 95%-kal gyorsabban regenerálódtak, míg a 10 éves erdők esetén 48%-os gyorsulást mértek. Ráadásul az is kiderült, hogy a 30 éves, már idősebb erdőkben a nitrogén nem befolyásolta a növekedést – vélhetően az ott jelen lévő nitrogénmegkötő fajoknak és az évtizedek alatt felgyülemlett nitrogénnek köszönhetően.
A nitrogénmegkötő fák szimbiózisban élnek baktériumokkal, amelyek a légkörből kivonják a gázhalmazállapotú nitrogént, és a fák számára is felvehető formára alakítják. Az ilyen fák telepítése tehát kulcsfontosságú lehet a gyorsabb szén-dioxid-megkötéshez.
A foszfor titka: még nincsenek mindenre választ adó eredmények
A kutatók meglepetésére a foszfor hozzáadása sem a fiatal, sem az idős erdőkben nem növelte érzékelhetően a fák növekedési ütemét. Nem egyértelmű, de lehetséges, hogy a foszfor a fák gyökereiben vagy terméseiben okozott változást – ezek azonban nem képezték a vizsgálat részét. Elképzelhető az is, hogy a trópusi fák hatékony stratégiákat fejlesztettek ki az alacsony foszforkészlet ellenére is, de ezt a kérdést további kutatásoknak kell tisztázniuk.
A fentiek tükrében a nitrogén korlátozó hatása különösen a fiatal erdőkben lehet elterjedt, ahogyan a klímaváltozás súlyosbodik, és az erdőket érő zavaró hatások – például az erdőirtás vagy a tüzek – egyre gyakoribbá válnak.
Mi a megoldás? Nem a műtrágya, inkább stratégia
Bár a nitrogén pótlása akár 470–840 millió tonna szén-dioxid megkötését tenné lehetővé évente, a kutatók semmiképp nem a műtrágyázást tartják járható útnak. Az ipari nitrogén-előállítás energiaigényes, drága, és jelentős környezeti terheléssel jár – beleértve a vízszennyezést és az üvegházhatású dinitrogén-oxid kibocsátását is.
Hatékonyabb megoldás, ha újraerdősítéskor a fák között mindig vannak nitrogénmegkötő fajok is. Emellett prioritást kellene adni azoknak a területeknek, ahol a mezőgazdaságból, gyárakból vagy a közlekedésből származó nagy mennyiségű nitrogénszennyezés van jelen. Így az újraéledő erdők nemcsak gyorsabban nőhetnek, hanem egyúttal segíthetnek felszívni a felesleges szennyezőanyagokat is, mielőtt azok a vizeket vagy a légkört terhelnék tovább.
A fentiek tükrében a trópusi erdők újjászületésének felgyorsítása fontos eszközt jelenthet a klímavédelmi küzdelemben – főleg átmeneti megoldásként, míg globális szinten nem sikerül csökkenteni a fosszilis energiahasználatot és jelentősen mérsékelni a szén-dioxid-kibocsátást. Az idő pedig sürget: a következő tíz év kulcsfontosságú lehet a klímaváltozás legrosszabb hatásainak elkerülésében.
