Az adósság spirálja
Egy kínai kutatócsoport, Chen Yaning professzor vezetésével azt vizsgálta, hogy a 2015-ben meghirdetett ENSZ-célkitűzés, a „földromlás megállítása” mennyire tudott érdemi változást hozni. Új módszerükkel ‒ a Land Use Balance Approach (LUBA) nevű rendszerrel ‒ a kutatók 1992-től 2022-ig vizsgálták a földhasználatot a hotspotokban.
Az eredmények lehangolóak: 1992 óta a hotspotok 9,4%-át érintette jelentős földhasználat-változás. Bár 2015 után több helyreállítási és újraerdősítési erőfeszítés indult, ezek nem tudták ellensúlyozni az évtizedek során felhalmozódott pusztítást. Jelenleg 29,1 millió hektárnyi „földhasználati adósság” keletkezett világszerte, vagyis a pusztítás üteme meghaladja a helyreállításét.
Álcázott veszteségek, hamis zöldülés
A kutatás szerint Ázsia és Amerika hotspotjai szenvedik el a legnagyobb veszteségeket az erdőirtások és a terjeszkedő mezőgazdaság miatt, miközben Afrika néhol enyhe pozitívumot mutat. Figyelemre méltó a „zöldülés paradoxona”: a felszíni növényzet növekedése gyakran csak a látszatot javítja, miközben a valódi ökológiai értékek – szénmegkötés, élőhelyminőség – tovább romlanak. A kutatók szerint csak helyi, a funkciók helyreállítására összpontosító intézkedésekkel lehet esély valódi fordulatra.
