Menekülőút az orosz rulettből
A jelenleg használt lézeres üveglemezek helyett itt alacsonyabb költségű lézerek és különleges, szamáriummal dúsított kevert halogenid–foszfor vegyületek adják a hordozó alapját, amelyeket a radiológiai képalkotásban már régóta ismernek. A módszer lényege, hogy a kristályrácsban szándékos nanohibák révén változtatják meg az anyag fénykibocsátását egyes hullámhosszakon, így az információt nem fizikai változtatással, hanem a fényintenzitásának manipulálásával írják bele az anyagba.
Több bit egy pontban – legalábbis elméletben
A fő újdonság, hogy több bitet is képesek elraktározni egyetlen fizikai pontban: nemcsak be- vagy kikapcsolt állapot, hanem több fokozatú fényerősség is hordozhat digitális információt. Ez – a fejlesztők szerint – a modern NAND chipekhez hasonló SLC-, MLC-, TLC-szinteket is támogat majd, vagyis ugrásszerűen növelheti az adattároló kapacitást.
Kérdések és bizonytalanságok
A koncepció szerint 2027-ben 1 TB, 2030 körül pedig több terabájt tárolása válhat elérhetővé egy üvegtablettán, ha sikerül a laboreredményeket tömeggyártásban is megismételni. Ugyanakkor továbbra sem tudni, hogy bizonyítottan működőképes és hibatűrő-e a rendszer, milyen lesz a valós olvasási/írási sebesség, mennyire tartós, és hogy mennyibe kerülne a tömeggyártás. Azaz a forradalom ígérete adott, de egyelőre csak az első lépés történt meg az üvegre írt jövő felé.
