Vízhiány és kihaló zsákmány
A tudósok barlangi cseppkövek kémiai elemzésével, valamint a hobbitok által vadászott törpeelefánt (Stegodon florensis insularis) megkövesedett fogaiban lévő izotópok elemzésével vizsgálták a múlt éghajlatát. Eredményeik szerint körülbelül 76 ezer éve kezdődött egy hosszan tartó szárazodás, amely 61 és 55 ezer év között kíméletlen aszályban csúcsosodott ki – ekkor tűntek el a hobbitok is. Az egyre súlyosbodó vízhiány mellett a zsákmányállatok létszáma is rohamosan csökkent, így a hobbitok egyik fő élelemforrása is eltűnőben volt.
Az összeomló ökoszisztéma ára
Az ökoszisztéma jelentősen kiszáradt ebben az időszakban, a nyári esők visszaestek, a táj évszakosan szárazzá vált, miközben a víz és az élelem egyre kevesebb lett emberek és állatok számára is. A kutatók szerint a felszíni édesvíz, a törpeelefántok és a hobbitok populációja egy időben zuhant be, ami jelzi, hogy az aszály okozta ökológiai terhelés mindhárom fajra egyszerre mért csapást.
Találkozásunk a múltban?
Bár a hobbitok fosszíliái jóval korábbiak annál, mint amikor Floresen az első modern emberek megjelentek, a Homo sapiens ekkoriban már átutazta az indonéz szigetvilágot. Elképzelhető, hogy az ivóvíz és zsákmány után vándorló hobbitok végül összeakadtak a modern emberrel – az éghajlatváltozás így akaratlanul is hozzájárulhatott a végzetükhöz.
