Átrendeződött mozipiac, változatlan Disney-dominancia
Az amerikai mozipiac sorsa 2025-ben még mindig kérdőjeleket rejt: a jegyeladások összességében mintegy 20 százalékkal elmaradnak a 2020 elején látott számoktól, vagyis az óriási számokat hozó blockbuster-korszak már a múlté. A legtöbb stúdió és film csak árnyéka korábbi önmagának, és a Marvel-univerzum is inkább csak „jól teljesít”, kiemelkedő bravúr nélkül. Akadnak ugyan bukták (például Kívánság (Wish), Kísértetkastély (Haunted Mansion), Marvel Kapitány 2 (The Marvels)), de összességében a nagy Disney-franchise-ok továbbra is hozzák a számokat, így minden más stúdiótól elrugaszkodva újra magával versenyezhet.
Szinte önmaga legnagyobb riválisa. 2015-ben az Universal a Jurassic Worlddel (Jurassic World), a Minyonokkal (Minions) és a Halálos iramban 7-tel (Furious 7) produkált erős évet. Érdekes, hogy ez a „felívelő hullám” más stúdiókat nem igazán emel fel, ami nagyrészt annak tudható be, hogy a közönség továbbra is szereti a jól bejáratott franchise-okat: az Avatar-filmek, a Zootropolis-folytatás, vagy egy új Lilo és Stitch (Lilo & Stitch) egyértelmű családi favoritok.
Mit hoz a jövő a Disney-nek?
Elképzelhető, hogy a lendület nem tartható örökké: 2026-ban főként a Marvel-portfólióra építenek, a legnagyobb remények pedig a Pókember: Új nap virrad (Spider-Man: Brand New Day) és a Bosszúállók: Végítélet napja (Avengers: Doomsday) filmekhez fűződnek. Ezeknél a filmeknél már egyenként 1,5 milliárd dolláros (kb. 556 milliárd forint) bevételeket céloznak, de ezt csak a fogadtatás dönti majd el. Egyelőre viszont az a trend látszik, hogy a Disney frappánsan figyelmen kívül hagyja az éppen hanyatló moziközönség-fáradtságot, és továbbra is kaszál.
Madden: Nicolas Cage lendületben
Nicolas Cage új életrajzi filmje, a Madden (Madden), egy igazi szórakoztató csavarral közelít az ikonikus amerikaifoci-legendához, John Maddenhez. A film rendezője David O. Russell, a főszereplő pedig nem titkoltan élvezi a különc tréner bőrébe bújást: a nemrég bemutatott előzetesben Cage látványos maszkkal, fehér táblára rajzolgatva, szinte eksztatikus energiával kelti életre a karakterét. Bár nem mindenben hozza vissza pontosan Madden hanghordozását, a hangulatot telitalálattal ragadja meg.
Christian Bale is feltűnik mint a futballikon Al Davis, és a film további szereplői között van John Mulaney, Kathryn Hahn, Sienna Miller és Shane Gillis. A trailerben a neves videojáték-sorozatra – Madden NFL – tett utalás is felvillan. A bemutatóig még sokat kell aludni: a Madden 2026 Hálaadáskor kerül a mozikba.
Avatar: Tűz és hamu – A múltba forduló sci-fi western
James Cameron új filmjében, az Avatar: Tűz és hamu (Avatar: Fire and Ash) című alkotásban meglepő irányváltás történik: a klasszikus western műfaj legősibb, legvitatottabb toposzait ülteti át a jövőbe. Az alapokat már James Fenimore Cooper 1826-os regénye, az Az utolsó mohikán (The Last of the Mohicans) letette: a „magányos fehér férfi, aki ismeri az indiánokat” archetipikus története képezi annak forrását, amit ma westernként ismerünk. A Cameron-féle Avatar-univerzum a na’vik köré szőtt mitológiájával már eddig is különböző kultúrák, például a maorik és az őslakos amerikaiak elemeit használta fel. Ugyanakkor most, a Mangkwan nevű klán bevezetésével szinte szóról szóra lemásolja az apacs portyázók toposzait – csak épp az indiánlovakat bansheekre cseréli.
A film kritikusa szerint a Mangkwan ábrázolása már annyira elavult: egész karakterüket az „ellenség” filmkliséje, a pusztító, halált imádó harcos klán jelképezi. Cameronnál a jól és rosszul ábrázolt „indiánok” sémái váltják egymást, de a kulturális árnyalatokat és a történelmi fejlődés finomságait már nem vizsgálja. Az Avatarban az őslakos-mítoszhoz már faji különbségek társulnak – ez tovább merevíti az allegóriát, és nem ad teret a valós, árnyaltabb példáknak.
A filmben továbbá megjelenik a szexuális erőszak ábrázolása is – Cameron itt is a klasszikus westernek sötétebb motívumait használja, de a valódi problémák feltárása helyett leegyszerűsíti azokat. Hiányzik a történelmi távlat, miközben a művész saját, idealista szabadságharcát álmodja bele digitális díszletvilágába.
Múlt és misztikum: Ann Lee testamentuma
Az Ann Lee testamentuma (The Testament of Ann Lee) című új történelmi film Amanda Seyfried főszereplésével egészen különleges módon közelít a 18. századi vallási eksztázishoz. Mona Fastvold rendező célja nem egy ismerős, rekonstruált múlt, hanem az, hogy a néző szó szerint „érezze” az eltérő múltbéli rezgéseket: a film zenés, táncos jelenetekkel, ritmikus légzéssel és kollektív vallási katarzissal teszi átélhetővé, miért voltak ezek a szekták ilyen vonzók a kor emberének.
Ann Lee, az angliai Shaker-mozgalom – ismertebb nevén Shaking Quakers – alapítója mélyen szenved a nőket érintő tragédiák miatt, s ezért jut el misztikus vízióihoz, majd a cölibátus prédikálásáig. Karizmatikus személyisége egyszerre tűnik felemelő, szabadságharcos reformernek és ellentmondásos kultuszvezérnek; egész hitrendszere erre a kettősségre épül. A film fontos kérdése, hogy a szigorúan választott család, a szereteten alapuló, de a szexualitásra nemet mondó életforma menekülés, trauma, vagy az önrendelkezés új formája-e.
Seyfried alakítása intenzív és lenyűgöző: Ann Lee egyszerre radikális és mélyen emberséges figura, filozófiája pedig olyan dualitás, ami egyszerre különös és megérthető. A film a vallási világokat különösebb magyarázkodás nélkül mutatja meg, a múltat így nem megnyugtató, hanem éppen zavarba ejtő módon hozza közel.
