
Folyamatos feszültség – nem egészséges izgalom
Ha egy kapcsolatban állandóan feszült vagy, az nem feltétlenül a kémia bizonyítéka. Ha valaki melletted hol forró, hol hideg, ha ingadozik a figyelme, az az idegrendszered számára ismerős lehet, ha ilyen közegben nőttél fel. Ezt követően már könnyen összetéveszted a szorongást az izgalommal és a szenvedéllyel. Ilyenkor érdemes lassítani, és megfigyelni, hogy tényleg megnyugszol-e a másik mellett, vagy csak állandóan készenlétben vagy.
Addiktív hullámvasút – a fájdalmas vonzalom
Az érzelmi hullámzások – amikor a másik eltávolodik, majd visszatér – könnyen válhatnak függőséggé. Gyerekkori mintákból hozhatjuk, hogy a feszültség szinte már szükségletté vált, hiszen ilyenkor dopamin szabadul fel, ami az agyunk jutalmazási rendszerét aktiválja. Ezt követően tudat alatt elkezdheted keresni a konfliktust, a bizonytalanságot, hogy újra érezd ezt az adrenalinlöketet.
Visszatérés a régi mintákhoz
Sokan újra és újra visszatérnek egy bizonyos emberhez, de nem feltétlenül jó indíttatásból. Lehet, hogy a tudatalatti próbálja szépíteni a régi sebeket azzal, hogy újrajátssza a múltban elszenvedett fájdalmakat. Az ismétlődés hamis kontrollérzetet ad, még ha közben tudjuk is, hogy nem lesz más a végeredmény. Ilyenkor fontos önmagunkba nézni, hogy rájöjjünk, miért ismételjük ugyanazokat a hibákat.
A féltékenység nem szerelem
Sokan izgalmasnak élik meg a féltékenységet, mintha ez bizonyítaná az érzelmek valódiságát. Pedig legtöbbször csak a saját bizonytalanságunkról szól, arról, hogy nem belülről, hanem mások visszajelzéséből akarunk önbizalmat szerezni. Gyakori, hogy tudatosan provokáljuk a másikat, hogy bizonyítsa: fontosak vagyunk neki. Pedig a valódi önértékelés bennünk kezdődik.
A nyugalom unalmasnak tűnhet
Az egészséges kötődés megbízható és nyugodt, viszont ha ehhez nem vagy hozzászokva, akár unalmasnak is érezheted. Könnyen megtörténhet, hogy izgalmat kreálsz – veszekedésekkel vagy felesleges feszültségkeltéssel –, mert csak így érzed élőnek a kapcsolatot. Holott a valódi intimitásban nem a szikra hiányzik, hanem a szorongás.
Már csak az a lépés van hátra, hogy felismerd a saját mintáidat. Ha sikerül lelassulni, önvizsgálatot tartani és akár terápiás támogatást kérni, megtapasztalhatod, milyen az igazi biztonság és stabilitás egy kapcsolatban – ahol nem a puszta kémia, hanem a valódi biztonságérzet a meghatározó.
