Múmiák illata: Az ókori egyiptomi társadalom titkai a szagok nyelvén

Featured Image
Az ókori egyiptomi múmiák illatait vizsgálva a kutatók különleges betekintést nyertek a múltba. Ha parfümként írnánk le ezeket az illatokat, főbb jegyeik a régi vászon, fenyőgyanta és citrusolajok lennének – egy kevés rovarriasztó árnyalatával kiegészítve. Szlovén, angol, lengyel és egyiptomi kutatók a kairói Egyiptomi Múzeummal együttműködve tanulmányozták különböző társadalmi osztályokból és korszakokból származó múmiák illatait. A vizsgálat során több mint 50 egyedi vegyületet azonosítottak a múmiákat körülvevő levegőmintákból. A mintákat kémiai elemzésnek vetették alá, majd speciálisan képzett “szaglászókkal” vizsgáltatták, akik olyan érzékletes kifejezésekkel írták le azokat, mint “savanyú” vagy “fűszeres”.

Illatok gyűjtése és elemzése

Az illatminták gyűjtéséhez a kutatók kis csöveket helyeztek el minden múmia körül, anélkül hogy megérintették volna a törékeny maradványokat. Ezekkel a csövekkel szívták el a még mindig kibocsátott gázmolekulákat. A mintákat gázkromatográfiával és tömegspektrometriával elemezték.

A múzeumi alkalmazottakból álló csoportot képezték ki az illatok leírására. Megtanították nekik, hogyan azonosítsák a mumifikálásban használt anyagokat és azok specifikus illatait, illetve hogyan különböztessék meg a múmiából származó illatokat a múzeumi környezet okozta szagoktól.

Mumifikálási technikák változása

A mumifikálási technikák az évezredek során jelentősen változtak. A legkorábbi egyiptomi múmiák (kb. Kr. e. 5000) természetes módon mumifikálódtak a forró, száraz homokban. A mesterséges mumifikálás kb. Kr. e. 2700 körül kezdődött, legkidolgozottabb formái pedig Kr. e. 1500 körül alakultak ki, amikor a testeket különféle olajokkal és gyantákkal kezelték. A tanulmányban szereplő legrégebbi múmiák az Új Birodalom korából származtak, de a Késői Korból (kb. Kr. e. 660-330) származó múmiák is mutattak egymással szaglási hasonlóságokat.

Társadalmi különbségek az illatokban

A kutatás egyik legérdekesebb felfedezése, hogy az illatok közötti különbségek tükrözik a társadalmi osztályok közötti eltéréseket is. “A magas társadalmi státuszú egyének jobb illatú vagy intenzívebb illatú természetes kivonatokkal lettek mumifikálva,” magyarázza a Ljubljanai Egyetem vegyész kutatója.

A fáraók és más elit személyek testét friss természetes sókkal és drága gyógynövényi gyantákkal kezelték, míg a szegényebb osztálynál újrahasznosított anyagokat használtak. A vizsgált, legjobban megőrzött múmia egy aranyozott maszkos koporsóban volt, és sokféle szagvegyülettel rendelkezett, amelyek gyakran magasabb koncentrációban fordultak elő, mint a többi múmiában.


A jövő: múmia-illatú parfümök?

A helyi konzervátorok bevonása kulcsfontosságú eleme volt a kutatásnak. Ezek a szakemberek felelősek az egyiptomi kulturális örökség gondozásáért, és munkájuk során rendszeresen ki vannak téve a műtárgyak szagának.

“A szaglás nagyon szorosan kapcsolódik az agyunk azon területéhez – az amygdalához és a hippocampushoz -, amely az emlékek és érzelmek feldolgozásáért felelős,” magyarázza egy német archeokémikus. “Ahhoz, hogy valóban megtapasztaljuk a kulturális örökséget, be kell vonnunk minden érzékszervünket.”

A kutatók nem zárják ki, hogy a jövőben akár múmia-illatú parfümöt is vásárolhatunk a múzeumi boltokban. “Mindenki szeretne úgy illatozni, mint az ókori egyiptomiak: édesen, fásan és fűszeresen,” tréfálkozik az egyiptomi professzor. “Amit most szeretnénk, az az, hogy megosszuk tapasztalatainkat a múzeumlátogatókkal, hogy élvezhessék a kiállításon – és akár haza is vihessék!”



Legfrissebb posztok