
Nem minden szám került be
Az archívum készítői elmondták, hogy döntő szempont volt a népszerűség: kizárták például azokat a dalokat, amelyeket sosem játszanak le, illetve a gyenge minőségű vagy MI által generált zenéket. A cél világos: egy olyan, mindenki számára elérhető zenei archívum létrehozása, amely megőrzi a zenét az utókor számára, függetlenül attól, hogy háború, természeti katasztrófa vagy akár költségcsökkentés fenyegetné.
A vizsgálat és a körülmények
A Spotify hétfőn megerősítette, hogy nyomozást indított az ügyben, mivel úgy vélik, jogosulatlanul hozzáfértek a nyilvános metaadatokhoz, és letöltötték azokat, illetve kikerülték a DRM-et, hogy egyes hangfájlokat is megszerezzenek. Valószínűsíthető, hogy az Anna’s Archive egy ideje már ismerte a Spotify automatizált letöltésének módját, és élt is ezzel a lehetőséggel.
Az archívum közlése szerint a Spotify letöltése csak az első lépés volt a zenei örökség megőrzése érdekében. A következő tervekben szerepel, hogy fokozatosan elérhetővé teszik a zenefájlokat is, először a legnépszerűbbekkel kezdve, majd ritkább dalokkal és albumborítókkal folytatva. Ha elegendő érdeklődő lesz, akár az egyéni letöltés lehetőségét is fejlesztenék.
Vita, félelmek és az MI-szál
A hír vegyes reakciókat váltott ki az archívum rajongóinak körében, akik eddig főként könyveket és tudományos cikkeket kerestek. Sokan azt kérdezték, ki tudja majd ezeket az óriási torrentcsomagokat ténylegesen használni, hacsak nem MI-fejlesztők, akik adatbázisokat tanítanak. Mások ezzel szemben úgy vélik, hogy ha a film- és sorozatkalózkodás automatikussá vált, akkor valószínűleg a zenével is lesz valamilyen okos megoldás, amellyel a tartalom streamelhető lesz.
Az archívum mindeközben széles körű lehetőségeket kínál MI-kutatóknak és nagyvállalatok munkatársainak: akár többmillió forintos (tízezer dolláros) támogatásért cserébe gyors hozzáférést biztosít prémium adatkészletekhez, és erről nyíltan tájékoztat a honlapján.
Jogi fenyegetettség, aggódó közösség
Sokan attól tartanak, hogy az archívum ezzel a lépéssel végképp magára húzta a bajt, különösen azután, hogy a közelmúltban egy másik zenestreaming-platformot a lemezkiadók sikeresen perelték be, titkos megállapodással zárva az ügyet. A kritikus hangok szerint könnyen lehet, hogy az archívum most feleslegesen kockáztatja a valóban hasznos tudományos és könyves adatbázisát.
A közösség egy része úgy gondolja, hogy az Anna’s Archive mögött valójában MI-cégek állnak, amelyek pénzügyi támogatásukkal segítik életben tartani az oldalt, miközben ők is jól járnak az adathozzáféréssel. Mások bizakodnak, hogy a szoftver és az állományok újra és újra feltámaszthatók, hiszen a kód és a tartalom decentralizáltan terjed.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden aggodalom alaptalan volna: ha a forrásokat folyamatosan támadások érik, előbb-utóbb elapadhat az adakozók kedve és türelme. Valószínű, hogy az újabb és újabb, költséges helyreállításokat már nem mindenki vállalja majd.
Kérdések és fenntartások
A Spotify megerősítette, hogy új biztonsági intézkedéseket vezetett be a hasonló támadások elkerülése érdekében, és minden erejével a jogtulajdonosok jogainak védelmén dolgozik. Az ügy sorsa bizonytalan: miközben a digitális tartalmak decentralizálódása forradalmi lehet, ez nem jelenti azt, hogy az árnyékkönyvtár kitartása korlátlan lenne. Az információs örökség védelme és a szerzői jogi viták között egyre feszültebb a harc.
