Mit tudnak a kameracsapdák?
A kameracsapdák olyan érzékelővel aktiválódó eszközök, amelyek állatokról készítenek fotókat vagy videókat természetes élőhelyükön. Bár már az 1900-as évek elején is használták őket, ma a természetvédelem és az ökológiai kutatás alapeszközei. Előnyük, hogy minimálisan zavarják az állatok viselkedését, folyamatosan működnek, és olyan titokzatos fajokat is megörökíthetnek, amelyek nappal nemigen mutatkoznak. Segítségükkel az ökológusok nemcsak populációváltozásokat vizsgálhatnak, hanem a teljes ökoszisztéma folyamatait, például a ragadozók kipusztulásának láncreakcióit is nyomon követhetik.
Kihívások: adathalom és azonosítás
A kameracsapdák nem tökéletesek. Az apróbb állatok gyakran nem aktiválják, és sokszor nehéz csak egy képről megkülönböztetni a hasonló fajokat, vagy meghatározni az egyedek nemét. Az igazi kihívás azonban az, hogy kameránként akár milliónyi kép és videó készül, és ezek feldolgozása emberi munkával szinte lehetetlen.
Az MI és a WildObs platform
Queenslandben a WildObs nevű szervezet, Zachary, vadvilágkutató ökológus és kollégái vezetésével, olyan adatkezelő platformot fejleszt, amely MI segítségével dolgozza fel a beérkező képeket és videókat. Az elkészült modellek automatikusan ismerik fel és kategorizálják a különféle állatokat, és a rendszert már az ausztrál fajokra is optimalizálják. A fejlesztőcsapat ausztrál kutatókból, kormányzati szervekből, iparági szereplőkből és civil tudósokból áll; céljuk, hogy mindenki könnyen hozzáférhessen a feldolgozott adatokhoz, és azokat más kutatásokban is használhassa. Az adatok megosztása a nemzetközi Wildlife Insights felületen történik.
Adatokból természetvédelem
A skálázhatóság kulcsa, hogy az összegyűjtött képekből gyors és pontos információ váljon, amit országos szinten lehet összehasonlítani, elemezni. Így valós időben mérhetővé válik, milyen veszélyek fenyegetik a vadon élő fajokat, és a természetvédelmi intézkedések sokkal hatékonyabbak lehetnek.
