A tervezés szétválaszt minket
Az amerikai települések legtöbbször lemásolták egymás szabályait, hiszen ez tűnt egyszerűnek és működőképesnek. A várostervezők eredetileg nem ártani akartak: a céljuk az volt, hogy elkülönítsék a veszélyes vagy koszos ipari területeket a lakóövezetektől. Ennek eredményeképp minden zónának külön funkciója lett – munkahely, iskola, bevásárlás, szórakozás, otthon –, és mindezek egyre bonyolultabb alkategóriákra bomlottak. Például a lakóterületek egyre több besorolást kaptak telekméret, lakástípus (társasház, lakópark, kertváros) és a lakók összetétele szerint (állami lakás, idősek otthona, bérlők, tulajdonosok).
A túlzott terjeszkedés következményei
A helyi szabályozások elősegítették, hogy a városok és külvárosok óriási területen terpeszkedjenek szét. A közlekedéstervezés kizárólag az autók mozgását helyezte előtérbe: egyre szélesebb utak, több forgalmi sáv és nagyobb csomópontok szükségesek, hogy minél gyorsabban lehessen autóval A-ból B-be jutni. Ez a szemlélet már közel száz éve változatlanul uralja az amerikai várostervezést, és továbbra is akadályozza a gyalogos vagy kerékpáros közlekedés elterjedését.
Az autó magányossá tesz
Az ilyen várostervezés következtében az amerikaiak folyamatosan autóval járnak, nemcsak munkába, hanem minden apró ügy elintézésekor is. Minden második autóval megtett út kevesebb mint három kilométer hosszú, míg minden negyedik egy kilométernél is rövidebb, mégis gyalog vagy biciklivel szinte lehetetlen elintézni ezeket – az utak veszélyesek, az infrastruktúra hiányos. Az emberek gyakran magányosan ülnek a kocsiban, ami felerősíti az elszigeteltséget és a lelki problémákat.
A Cigna kutatása szerint a felnőttek közel fele néha vagy gyakran magányosnak érzi magát, és több mint 40% jelentéktelennek érzi a kapcsolatait. Ez a fajta társas elszigeteltség a korai halálozás egyik tényezője; Julianne Holt-Lunstad vizsgálatai szerint ugyanolyan káros lehet, mint napi 15 szál cigaretta elszívása. A társas támogatás hiánya növeli az öngyilkossági hajlamot, miközben a támogató kapcsolatok védelmet adnak.
Van kiút
Lehetőség van a javításra: a helyi önkormányzatok változtathatnak a szabályokon, hogy támogassák a sűrűbb, gyalogos- és biciklibarát városszerkezeteket. Nincs szükség országos népszavazásra vagy lassú központi változtatásokra – minden a helyi döntéshozókon múlik. Az ilyen települések egészségesebbek, kevesebb magányossággal és mentális problémával járnak.
Végül érdemes tudni: bár a mentális egészségügyi válság jelenleg súlyos, a helyzet javítható – mégpedig olyan egyszerű lépésekkel, mint a várostervezési reform. Az út a jobb közérzethez néha egy forgalmi sáv megszüntetésével vagy egy új bicikliút kijelölésével kezdődik.
