Hadrianus fala és Vindolanda jelentősége
A Vindolanda erőd a mai Északkelet-Angliában, Carlisle és Corbridge között, a Hadrianus falának közelében helyezkedett el. Ez a fal a római uralom csúcsán, a II. században épült, hogy megvédje Britanniát a barbár törzsektől, és a késő 4. századig használatban maradt. Több erőd, torony és különféle alakulat – gyalogosok, íjászok, lovasság – felügyelte a mintegy 117 kilométer hosszú erődítményt.
Kivételes megőrződés és lenyűgöző leletek
Vindolanda hírnevét a vízzel telített talajának köszönheti, amely organikus anyagokat is megőrzött. Eddig több mint 1 000 vékony, fakeretes írótáblát, több mint 5 000 darab római bőrcipőt, valamint mindennapi életükről árulkodó számos tárgyat találtak itt.
Mi rejtőzött a csatornában?
A kutatók a fürdőház latrinablokkjához kapcsolódó csatorna 9 méter hosszú szakaszából 50 mintát gyűjtöttek, melyeket Cambridge és Oxford laboratóriumaiban vizsgáltak meg. Ezekből orsóféreg- és ostorféreg-petéket, egyik mintában pedig a Giardia duodenalis nyomait is azonosították ELISA-teszt segítségével. Ez volt az első alkalom, hogy ezt a kórokozót azonosították a római kori Britanniában. A minták között volt olyan is, amely egy I. századi védőárokból származott, ott is megtalálták a fonálférgek petéit.
Milyen hatással voltak ezek a fertőzések?
A paraziták jelentős egészségkárosodást okozhattak a katonaságnál: alultápláltságot, hasmenést, hányingert, krónikus kimerültséget, sőt súlyos nyári járványokat idézhettek elő. Mindez jelentősen rontotta a római katonák erőnlétét és szolgálatképességét. Giardia-fertőzés esetén napokig, akár hetekig is tartó erőtlenség és kóros fogyás fordulhatott elő, a kiszáradás pedig sokakat érinthetett. Mindez jól mutatja, hogy még a korszerűnek számító közös latrinák és a csatornarendszer sem volt elégséges a fertőzések megelőzéséhez.
Más régészeti lelőhelyek tanulságai
A Vindolandán talált parazitafajok megegyeznek azokkal, amelyeket más római katonai helyszíneken, például az ausztriai Carnuntumnál, a hollandiai Valkenburgnál és a skóciai Bearsdennél is felleltek. Ezzel szemben a nagyvárosokban, például Londonban vagy Yorkban, szélesebb parazitaspektrum – például halgalandféreg vagy galandféreg – jellemezte a populációkat. A kutatók hangsúlyozták, hogy a latrinák és csatornák sem védték meg a katonákat a fertőzéstől.
Mi mindent árulnak el az ősi paraziták?
Ezek a kutatások segítenek megérteni, hogyan változott a kórokozók elterjedése a történelem során, és milyen kihívásokkal kellett szembenézniük őseinknek. A rendszeres ásatások újabb és újabb részleteket tárnak fel az ókori világ mindennapjaiból, amelyek szembemennek a római határerődökről alkotott elképzeléseinkkel. Amellett, hogy a korabeli katonák szenvedtek a hidegtől és a tetvektől, most már biztos, hogy krónikus gyomorbántalmakkal is meg kellett küzdeniük.
