
A jól őrzött titok: Hogyan néz ki belülről a digitális világ szíve?
Aki kívülről látja az Equinix négy épületét, talán észre sem veszi, hogy jelentőségük óriási: bent minden négyzetméteren szerverek százai, gigászi infrastruktúra és fejlett technikai eszközök dolgoznak azért, hogy a világ internetforgalmának jelentős része problémamentesen célba érjen.
A valódi meglepetés az SV1. Bár az adatközpont már 25 éves, az épületet folyamatosan modernizálták, hogy lépést tartson a korral – a létesítmény ma is a nyugati part internetforgalmának több mint 90%-át kezeli. Ez a stabilitás, megbízhatóság és rugalmasság igazi bemutatóterme.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy már 2000-ben több mint 200 internetszolgáltató kapcsolódott be az SV1 rendszerébe, így mindenki megtalálhatta a leghatékonyabb internetes útvonalakat. Ez forradalmi ötletnek számított, amikor még a legtöbb adatközpont néhány nagy szolgáltatóra támaszkodott. Az SV1 célja az volt, hogy mindenki közös helyen tudjon kapcsolódni, így a nagy felhőszolgáltatók közötti adatcsere vagy a vállalatok nagy sebességű kapcsolata egyszerűen megvalósítható lett.
Mégis hogyan lehet mindezt átlátni?
A rengeteg optikai vonal kezelése önmagában is komoly kihívás. Az Equinix erre úgynevezett fiber pit-eket, azaz speciális kábelaknákat használ, ahol rendezik az épületbe beérkező optikai kábeleket. A campuson tucatnyi ilyen kábelakna található, amelyek rugalmasságot adnak a kábelezés és a csatlakozások kialakításában.
Kevésbé látványos, de annál fontosabb elemek ezek a rendszerek, amelyek révén az olvasó adatai – különösen, ha Kaliforniából internetezik – valószínűleg már keresztülhaladtak ezeknek az épületeknek a rendszerein, a közmű- és kábelaknáin.
Amint a kábelek beérnek az épületbe, úgynevezett optikai elosztóterekben (fiber vaultokban) osztják tovább azokat a megfelelő helyekre. A telephely különböző épületei között is optikai kábelek futnak, amelyek a gyors adatmozgást és rugalmas kapcsolatokat biztosítják.
A campus komplexitásának csúcsa a közbenső elosztókeret (intermediate distribution frame, IDF), ahol minden optikai szál végül a bérlők „ketreceihez” (egységeihez) kapcsolódik – és ha két külön épületben lévő szerverházat kell összekötni, az is egyszerűen megoldható.
A múlt és a jövő összefonódása
Az Equinix SV1 eredetileg rézkábeles kapcsolatokra épült, de időközben a rendszerek nagy részét optikai kábelekre cserélték. Folyamatosan korszerűsítették a létesítményt úgy, hogy közben egyetlen percre sem állt le az internetforgalom – márpedig aki valaha cserélt már kábelt a saját szerverében, el tudja képzelni, mekkora kihívás ez ilyen léptékben.
Az SV11 – a campus legújabb, kifejezetten MI-felhasználásra tervezett központja – már a legmodernebb klímarendszerrel, áramellátással és biztonsági rendszerekkel szolgálja ki az óriási számítási igényeket; az olyan szuperszámítógépek, mint az NVIDIA DGX SuperPOD, is itt futnak.
Az Equinix Szilícium-völgyi campusán tehát jól látható, hogyan alkalmazkodik és fejlődik tovább egy adatközpont annak érdekében, hogy kiszolgálja a modern digitális világ, a felhőszolgáltatások és a mesterséges intelligencia által támasztott igényeket – miközben a múlt értékei is jelen vannak az új generációs technológiák mellett.
