
A rejtett katasztrófák nyomában
A sorozatos légrobbanásos eseményeket csak az utóbbi időben kezdte komolyan kutatni a tudomány. Noha tömeges pusztítást okozhatnak, gyakran csak múló felszíni zavarokat hagynak maguk után. A háttérben elképzelhetetlen hőmérsékletek és sokkhatások állnak, amelyek szó szerint összeolvasztanak sziklákat, különleges üvegszerű anyagokat és mikrogömböcskéket hoznak létre, valamint ütésnyomokat produkálnak a kvarckristályokon.
Az új kutatások már négy különböző esemény bizonyítékait mutatták ki ősi tengerfenék-üledékekben, illetve elpusztult városok romjai között. Ezeken a helyeken ritka, űrből származó elemek, megolvadt ásványok, valamint a becsapódás erejétől összeroppant kvarc jelzi a kozmikus robbanások nyomait.
Fiatalabb Dryas-korszak: bizonyíték az óceán mélyéről
Az egyik tanulmány a Baffin-öböl mélyén, Grönland nyugati partjainál fedezte fel az első tengeri bizonyítékot a Fiatalabb Dryas-kori ütközéssel kapcsolatban. Ez kb. 12 800 évvel ezelőtt történhetett, amikor egy üstökös több darabra szakadva a légkörben robbant, globális lehűlést, tüzeket, sőt, fajkihalásokat okozva. A tüzek után visszamaradt egy jellegzetes, gazdag széntartalmú réteg (ún. „fekete szőnyeg”), amelyet Európától Amerikáig számtalan helyen megtaláltak. Ez a réteg nemcsak fekete, hanem platina, irídium, fémes olvadékok, olvadéküveg és sokkolt kvarc is gazdagítja.
A feltárt anyagokat több mint 2000 méter mélyről hozták fel, és ezekből kiderül: a kozmikus robbanás ereje iszonyúan nagy lehetett, a kilökött anyag rétegként rakódott le a bolygó számos területén, hatást gyakorolva az éghajlatra és az élővilágra.
A hiányzó kráter nyomában
A kozmikus becsapódások lehetnek a csendes, folyamatos porszemhullástól egészen a millió évente egyszer előforduló hatalmas ütközésekig. Az óriás becsapódások krátereket hagynak maguk után, ezek szolgáltak eddig kézzel fogható bizonyítékként – elég csak a dinoszauruszokat kipusztító chicxulubi kráterre gondolni Mexikóban. A talajközeli légrobbanások azonban nem mindig hagynak látható nyomot a felszínen, különösen, ha több ezer évvel ezelőtt történtek.
Délkelet-Louisiana mocsaras vidékén, egy Perkins közelében fekvő sekély tó lehet az első, amelyet a Fiatalabb Dryas-korszak légköri robbanásához kötnek. A helyi földtulajdonos már 1938-ban észrevette, hogy a tó furcsán kör alakú, pereme pedig egy méterrel magasabb a környéknél. Komoly üledékvizsgálatok csak 2006-ban indultak, és 2024-re kimutatták, hogy a tó körüli rétegekben is találtak olvadéküveget, mikrogömböcskéket és sokkolt kvarcot – mind a Fiatalabb Dryas időszakából. Ezért további kutatás szükséges a kozmikus eredet végleges bizonyításához.
A Tunguszka és Tall el-Hammam rejtélye
A sokkolt kvarc a kozmikus becsapódások megbízható indikátora, főleg a jól ismert párhuzamos repedések miatt. Új elemzések szerint azonban a légrobbanások a kvarcban más, bonyolultabb törésképeket is hagyhatnak. A kutatók a szibériai Tunguszkánál 1908-ban bekövetkezett robbanás és a közel-keleti Tall el-Hammam bronzkori elpusztulása kapcsán is azonosítottak ilyeneket.
Tunguszkánál a robbanást szemtanúk is látták, és több ezer négyzetkilométernyi erdőt tarolt le. Most először találtak a területen olyan mikroszkopikus jeleket – olvadéküvegbe zárt kvarcot, mikrogömböcskéket, megolvadt fémet és szenet –, amelyek a légköri robbanás tipikus nyomai. Még a mai mocsarak és tavak némelyikének eredete is visszavezethető ezekhez a robbanástípusokhoz.
Tall el-Hammam bronzkori városánál szintén észleltek ilyen légköri robbanás okozta anyagokat: sokkolt kvarcot, mikrogömböcskéket, szenet és olvadéküveget. A kvarcban a klasszikus, egyenes repedések mellett hajlított, pókhálós vagy szabálytalan töréseket is azonosítottak, ami változatos robbanási irányokra és rendkívüli nyomásokra utal.
Ennélfogva: láthatatlan veszély leselkedik ránk
Minden új felfedezés arra utal, hogy a légköri robbanások jóval gyakoribbak és pusztítóbbak lehetnek, mint eddig gondoltuk. Ezek a láthatatlan kataklizmák sokkal szélesebb körű rombolást okozhattak, mint a klasszikus, krátert létrehozó becsapódások, miközben jelenlétükről ritkán szerzünk tudomást. A történet hátterében rejtett tényezők állnak, amelyek miatt az emberiségnek sokkal komolyabban kellene vennie ezeket a globális fenyegetéseket.
