
A naptevékenység határán: új térképek születnek
Az IMAP modern csillagászati térképészként azt vizsgálja, miként kapcsolódik össze a helioszféra az őt körülvevő galaktikus környezettel. Ehhez tíz különböző, nemzetközi fejlesztésű műszer adatait hasonlítják össze – ezek fejlesztését és átadását szintén a SwRI koordinálta. Mostanra mindegyik berendezés sikeresen megkezdte megfigyeléseit, miközben az űrszonda folyamatosan közeledik végső megfigyelőpontja felé.
Egészen pontosan hogyan dolgozik a CoDICE?
A CoDICE a helioszférán túlról érkező, úgynevezett intersztelláris pickup ionok összetételét és eloszlását méri – ezek azok a részecskék, amelyek áthatolnak a Naprendszert védő „szűrőn”. Emellett vizsgálja a napszél ionjait, valamint a napkitörésekhez és napflerekhez kapcsolódó, nagymértékben felgyorsított részecskéket is. Megemlíthető továbbá, hogy a CoDICE képes különbséget tenni például a csillagközi héliumionok és a napszélben található oxigén- és vasionok között.
Ami ezután jött, arra senki sem számított
A CoDICE tervezése során kulcsfontosságú volt az extrém hőmérsékleti viszonyokhoz való alkalmazkodás. A 10 kilogrammos műszer körülbelül akkora, mint egy 19 literes festékes vödör. Napsütötte oldala fényes, aranyszínű bevonatot kapott, hogy visszaverje a hőt, árnyékos fele pedig matt fekete, hogy minél jobban elnyelje a napsugárzást.
Mivel valamennyi IMAP-műszer hibátlanul működik, a küldetés már közel van a beüzemelési szakasz lezárásához. A tudományos tesztidőszak hamarosan véget ér, február elsejétől a Lagrange–1 pontnál – a Földtől mintegy 1,6 millió kilométerre, a Nap felé – kezdődik a tényleges adatgyűjtés.
Naprendszerünk védelmének titkai
Az IMAP küldetése abban is úttörő, hogy feltárja, miként hatnak egymásra a Nap, a csillagszelek és a kozmikus sugárzás. Ezek a nagy energiájú részecskék embereket és műszereket is veszélyeztethetnek a világűrben. Az új adatok révén pontosabbá válhat a földi és a Naprendszerünket érintő űridőjárás előrejelzése.
Az IMAP csapatát a Princeton Egyetemről McComas Dávid vezeti, az űrszonda rendszereit pedig a Johns Hopkins Egyetem fejlesztette. A misszió a NASA Nap–Föld-fizikai programjának ötödik kiemelt projektje.
