Amikor a heavy metal túlélési eszközzé válik
A Blackfeet közösségben a kamaszok saját tapasztalatból beszélnek a gyászról, veszteségről és a depresszió mindent elnyomó súlyáról. Sorra említik, hány barátot, családtagot veszítettek el öngyilkosság miatt. Az elszigeteltség és kilátástalanság érzéséhez gyakran társul alkoholizmus, és szabályos harccá válik minden nap túlélése.
Emiatt a zene, különösen a heavy metal, menedéket adott számukra. Ahogy egyikük fogalmazott: „Csak benyomok egy kis metált, és elmúlik minden.” A koncertek, a próbák, a zenekari élet, sőt a zenélés puszta lehetősége eltereli a figyelmüket a sötétségről. Sokan említik, hogy a zene után végül a család, a szeretteik miatt maradtak életben – anyjuk, gyerekük iránti felelősség éppúgy megmentett, mint az, hogy mások előtt példát mutassanak.
Buffalo Hide Academy: ahol a heavy metal a tananyag része
A Browning nevű városka bejáratánál alternatív iskola működik Buffalo Hide Academy néven. Itt nem kötelező a házi feladat, nincsenek padok sorai, a diákok hangosan nevetnek, egymással és tanáraikkal együtt improvizálnak a sarokba tett hangszereken. Robert Hall tanár, aki magáénak vallja a Piikunii (Blackfeet) örökséget, szerint a város maga is „metal” – nem rejti el a sötét oldalát.
Az intézmény egyik legkülönlegesebb programja a kétórás, egész szemeszteren át tartó heavy metal szimpózium, amely a metál és a hardcore zene történetével, stílusjegyeivel és társadalmi szerepével ismerteti meg a tanulókat. Az ötletgazda Charlie Speicher (az iskola igazgatója) azokat a diákokat választotta ki, akik magányosnak, kiközösítettnek vagy egyszerűen „darkosabb” érdeklődésűnek tűntek – ők hamar a legnagyobb metálrajongók lettek, sorra csatlakoztak a foglalkozáshoz, még más órákról is kiszökve.
Speicher „battle vestben” – fém szegecsekkel, zenekari felvarrókkal teli farmermellényben – tartja az órát, ezzel egyszerre teremti meg a közösség érzését és nyújt védelmet, ahogy a metálrajongók körében szokás. Az egyik foglalkozáson például a The Dillinger Escape Plan Farewell, Mona Lisa című dalát elemezték, műfaji finomságokat, érzelmi intenzitást keresve. Másnap a tanárok óvatosak voltak: bemutatták a black metal sötét történetét, hangsúlyozva, hogy a művészt és a művészetét néha el kell választani egymástól.
A szimpózium fő üzenete: a nehéz zene eszköz, amellyel az emberek a sötét időszakokat feldolgozhatják – nem vagyunk a szenvedés rabjai, és a fájdalom sem örök. Ezt követően a diákok „corpse painttel”, vagyis metalarcfestéssel fotózkodtak, rockbandát alapítottak (Crimson Harmony néven), vagy éppen állatszobrokat festettek a Blackfeet-mítoszok jegyében.
Firekeepers és az első metálfesztivál a rezervátumban
2020-ban, a COVID-járvánnyal együtt újabb öngyilkossághullám söpört végig a rezervátumban. Emiatt Speicher, Hall és társaik létrehozták a Firekeeper Alliance nevű csapatot, hogy közös, életmentő „védőtüzet” gyújtsanak a fiatalok körül. Céljuk az volt, hogy egy nagy metálfesztivált szervezzenek a rezervátumban, és hozzá kapcsolódó szakmai gyakornokságot kínáljanak a fiataloknak, amelyben a zeneiparban is karriert kezdhetnek.
Először azonban meg kellett győzniük a Blackfeet törzsi tanácsot, amely addig csak sportban, főleg futásban és kosárlabdában támogatta a fiatalokat. Most úgy döntöttek, nyitni kell – ha a zene segíthet, akkor megér egy próbát. Ebben szerepet játszott az is, hogy a rezervátum anyagi helyzete gyenge, miközben az éves, több száz milliárd forintos forgalmat generáló Glacier Nemzeti Park a Blackfeet földek mellett húzódik.
A szervezők végül a norvég Wardruna zenekart szerették volna főfellépőnek, akik a prekeresztény pogány hiedelmekre és a természet tiszteletére építenek. Éppen emiatt a zenekar és a Blackfeet hagyományok jól illeszkedtek egymáshoz, így az együttműködés megvalósult.
Befogadás, közösség, gyógyulás
A 2024-es Fire in the Mountains fesztiválon 2400 rajongó gyűlt össze, köztük sok helyi indián fiatal. Az eseményt hivatalos indián üdvözlő rituálé és közös tánc nyitotta – a metálosok és a helyiek egymás mellett ünnepeltek, battle vestben és hagyományos ruhában. Az alkoholfogyasztás kifejezetten tilos volt, így az este a kultúrák cseréjének lehetőségévé vált, ahol valódi párbeszéd indulhatott.
A metál a rezervátumban azért is ilyen népszerű, mert nemcsak a zene ereje – a dobok, a hangos gitár –, hanem a kitaszítottság és a gyógyulás közös megtapasztalása teszi azzá, ami. A Blackfeet mellett más törzsek is közösséget találtak ebben a műfajban, amely nem ismer társadalmi határokat: rap vagy metál, a lényeg a szenvedések, a traumák levezetése zenén keresztül.
A heavy metal mint közösségi tűz
A Blackfeet Nation életében a metál nemcsak zene, hanem megküzdési stratégia, kihívás, sőt gazdasági és kulturális lehetőség lett. A szcénához csatlakozó fiatalok számára a hangos gitárok, a dübörgő dobok, a kanyargós életutak és azok a közösségek, ahol egymás vállán sírhatnak, jelentik a fényt a sötétségben. Emiatt a heavy metal a Blackfeet gyerekek számára nem pusztán zene lett, hanem életmentő gyógyír.
