A faeltemetés mint szénmegkötési módszer
A faeltemetés (vagyis a biomassza elásása) koncepciója rendkívül egyszerű: ahelyett, hogy óriási gépeket használnánk a légköri szén-dioxid befogására és föld alá juttatására, inkább begyűjtjük a kidőlt, kivágott vagy egyébként elégetésre, bomlásra szánt fát, és elássuk néhány méter mélyre. Ez jelentősen lelassítja a lebomlást, és megakadályozza, hogy a szén-dioxid visszakerüljön a levegőbe.
Nem elhanyagolható, hogy a Föld növényei évente hatalmas mennyiségű szenet kötnek meg – csak a szárazföldi növények évente 170 milliárd tonna szenet vesznek fel, miközben az emberiség fosszilis kibocsátása ennek csak a töredéke. Mindez azonban a növényi hulladék bomlásakor visszakerül a légkörbe. Ha viszont a fadarabok néhány méter mélyre kerülnek a föld alá, az oxigén hiánya miatt a lebontó baktériumok nem tudják feldolgozni őket, így a szén akár több ezer évig is a talajban maradhat.
A Nature Geoscience folyóiratban nemrég megjelent kutatás szerint évente akár 12 milliárd tonna szén-dioxidot lehetne kivonni a légkörből ezzel a módszerrel – ez pedig több mint 0,35 Celsius-fokos globális hőmérséklet-csökkenést okozhatna a század végéig. Bár ez elsőre kevésnek tűnhet, már néhány tizedfoknyi lassítás is elegendő lehet a jégtakarók és korallzátonyok védelméhez.
Jól hasznosítható a faipari hulladék
A kutatók szerint nem is szükséges minden fadarabot összegyűjteni: elég lehet, ha az ipari (felesleges, asztalos- vagy építési) hulladékot, elhasznált bútordarabokat és a fakitermelés során visszamaradó részeket nem égetjük el, hanem eltemetjük. Világszinten az éves fakitermelésből 14 milliárd tonna széntartalmú faanyag keletkezik – ha ezt mind elásnánk, elméletileg ennyivel csökkenthetnénk évről évre a kibocsátást. A kutatások alapján ez 2100-ig legalább 770 milliárd tonna szén-dioxidot jelentene.
Mindez azonban csak akkor ér valamit, ha pontosan nyomon tudjuk követni, hogy mennyi szén marad ki a légkörből, illetve hogy a fa nem égett volna-e el magától. Ez hatalmas monitorozási kihívás – a gyakorlatban szinte lehetetlen utólag igazolni, mi történt volna, ha a fa a felszínen marad.
Hogyan működik mindez a gyakorlatban?
Az Egyesült Államokban már működnek olyan startupok, amelyek ezt a módszert alkalmazzák. Coloradóban például a Woodcache nevű cég mintegy 4,5 millió kilogramm, tűz által elpusztított fát gyűjtött össze, amit nem elégettek, hanem elástak – ezzel legalább 100 000 tonna szén-dioxiddal csökkentették a kibocsátást, és további projektek is előkészületben vannak.
Montana államban a Mast Reforestation nevű vállalkozás égett fakupacokat ásott el, amelyeket eredetileg elégetésre jelöltek ki. Az első ütemben 5 000 tonna szén-dioxidot zártak ki a légkörből, hosszú távon ez 30 000 tonnára növekedhet. A cég által értékesített karbonkreditek révén pedig az égett területeket újraerdősítik. Egy másik vállalkozás, a Carbon Lockdown a keleti parton indított kísérleti projekteket, jelenleg egy 5 000 tonnás akciójuk zajlik.
Noha a hosszú távú hatásokat és a biztonságos elásás feltételeit további kutatásoknak kell igazolniuk, vannak jelei annak, hogy megfelelően nedves, agyagos talajban akár évezredekig is stabilan fennmaradhat a fa. Ezt igazolta például 2013-ban egy szinte teljesen épen maradt cédrusfa-darab kiásása is.
Kihívások és lehetőségek
Minden egyes fa vault külön monitorozást igényel: a Woodcache, a Mast és a Carbon Lockdown is műszerekkel figyeli a metánkibocsátást, hogy ha a vártnál gyorsabb lebomlás indulna meg, időben lehessen beavatkozni. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a közösségek – szemben a bonyolult, csővezetékes karbonleválasztási projektekkel – szívesebben támogatnak egy ilyen természetes, “ásd el a fát és kész” megoldást.
További akadályt jelenthet a fakitermelésbe vetett bizalom, a gépesített szállítás vagy a pénzügyi források biztosítása, de ezek kezelhetőbbek, mint a bonyolultabb klímainnovációk.
Mennyi esély van a tömeges faeltemetésre?
Bár a faeltemetés nem oldja meg egy csapásra a klímaválságot, és minden projektet szigorúan ellenőrizni kell, komoly előnye, hogy azonnal alkalmazható, alacsony technológiai igényű megoldás. Ennek fényében érdemes továbbgondolni, hogy ilyen egyszerűen is hozzájárulhatunk a bolygó védelméhez – talán tényleg csak ásni kell egy nagy gödröt, és eltemetni némi fát.
