Középkori kivégzések részletei
Az eredetileg lepratelepre, templomkerti temetőre vagy katonai sírokra gyanakodó kutatók a korabeli építési dokumentumok alapján azonosították a hely valódi funkcióját. Kiderült, hogy a 8×8 méteres, négyzet alakú építmény Grenoble városi akasztófája volt, nyolc, közel öt méter magas kőoszloppal. Ezekre keresztgerendákat helyeztek, amelyekről egyszerre akár nyolc elítéltet is ki lehetett akasztani, és közszemlére lehetett tenni.
Szégyen és megtorlás a sírokban
A tíz tömegsírban összesen 32 ember maradványait azonosították, főként férfiakét. Közülük legalább kettőt név szerint is sikerült beazonosítani: az egyik Benoît Croyet, egy protestáns vezető, akit 1575-ben végeztek ki, miután fellázadt a királyi hatalom ellen. A halottak közül többeket még haláluk után is megszégyenítettek; néhányukat megcsonkították vagy lefejezték.
A halálbüntetés múltja
A leletek azt mutatják, hogy a kivégzetteket tudatosan megfosztották a rendes temetéstől, hogy büntetésük haláluk után is tartson. Az akasztófa és a tömegsírok felfedezése új fényt vet Grenoble kivégzési gyakorlatára, amely a 17. század elején, a változó társadalmi és vallási normák miatt megszűnt.
