Elnyúlt fényrobbanás, nem gömb
A VLT-vel készített adatokból kirajzolódott, hogy a szupernóva nem tökéletes gömbként indítja fényrobbanását, mint azt eddig gondolták, hanem elnyújtott, olívabogyóhoz hasonló alakot vesz fel. A látványos illusztráció az új távcsőmegfigyelések alapján született, amelyekből kiderül, hogy a lökéshullám már a legelső pillanatban irányítottan, tengelymentén nyúlt formát mutat.
A kutatók egy speciális technikával, spektrumpolarimetriával – mely nemcsak a fény hullámhosszát méri, hanem azt is, milyen irányban rezeg – derítették ki, merre mutatott ez az elnyúlás. A VLT FORS2 műszere bizonyította: az első fénykiáradás nem minden irányban egyformán történt, hanem markánsan egy tengely mentén.
Stabil szupernóva-forma: ok és következmény
A robbanás előtt a csillag alakja szabályos gömb volt; ezt a gravitáció és a magfúzióban keletkező sugárzás tartotta egyensúlyban. Amikor ez az egyensúly megbomlik, a csillag magja a saját súlya alatt összeroppan, a külső rétegek befelé zuhannak, majd egy lökéshullám szétveti a csillagot. A robbanás után, az első tíz napban a csillag külső, hidrogénben gazdag rétegei is láthatóvá váltak, és ezek is ugyanabban az irányban helyezkedtek el, mint az első napi lökéshullám. Ez arra utal, hogy már a kezdeti fázisban stabil, irányított robbanás megy végbe, és ennek oka a csillag szerkezetében keresendő.
A friss eredmények egyes korábbi elméleteket kizártak, másokat megerősítettek, és új részleteket tártak fel a szupernóvák pusztító természetéről. Az eddig elképzeltnél valóban furcsább, hosszúkás, nem gömbszerű halállal végzik a legnagyobb csillagok.
