
Csillagpor és kozmikus lehűlés
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a 175 fős kutatócsoport minden eddiginél átfogóbb hőmérséklet‑méréseket végzett az univerzumban: több mint 2 millió galaxist vizsgáltak a csillagpor által kibocsátott hő alapján. Az elmúlt 10 milliárd évben a galaxisok összességében kissé lehűltek, a csillagkeletkezés üteme pedig jelentősen visszaesett. Apró, de egyértelmű csökkenést mutat például a galaxisonkénti por mennyisége, illetve a por hőmérséklete is.
Ugyanakkor bár a világegyetem „szavatossági ideje” még döbbenetesen messze, akár 10 a 78‑adikon év múlva következik be, olyannyira túlléptünk a csillagkeletkezés fénykorán, hogy innentől már csak visszaesés és lassú kihűlés várható.
Egyedülálló 3D térkép készül
Az Euclid űrteleszkóp idén márciusban közölte első jelentősebb eredményeit: több mint 10,5 milliárd fényéves mélységig vizsgálta a kozmoszt, és készül a Föld éjszakai égboltjának egyharmadát lefedő, 1,5 milliárd galaxis pozícióját tartalmazó 3D térképe. Az új vizsgálathoz az Euclid első, 2,6 millió galaxist felsoroló katalógusát egészítették ki a Herschel obszervatórium archív adataival, amely 2009 és 2013 között infravörös spektrális adatokat gyűjtött.
Az egyesített adathalmaz minden eddiginél átfogóbb képet adott a galaxisok hőmérsékletéről: kiderült, hogy a galaxisok átlagos hőmérséklete az elmúlt 10 milliárd év során mindössze 10 kelvinnel csökkent. Bár egy csillag, például a Nap, 6000 kelvines felszíni hőmérséklettel ragyog, a galaxisok többsége üres térből áll, ezért az átlagos hőmérsékletük nagyon alacsony – a legrégebbi vizsgált galaxisok átlagosan 35 kelvin (mínusz 238 Celsius-fok) körüliek.
Csillagportól csillagporig
A csillagpor a csillagok életciklusának kulcsa: amikor a por és gáz felhői gravitációjuk hatására összeomlanak, új csillag születhet. Miután egy csillag elhasználja nukleáris üzemanyagát, szupernóvaként robban, ismét port szórva galaktikus környezetébe, elősegítve a következő generációk születését.
A galaxisok azonban különféle módokon elveszthetik a csillagszületéshez szükséges anyagot: például amikor más galaxissal ütköznek, vagy szupermasszív fekete lyukak erőszakosan kilökik. Anyag nélkül idővel kihunynak – üzemanyag és csillagkeletkezés nélkül csak pislákoló maradványokká válnak.
Lassan kihunyó égbolt
Ebből kifolyólag már sejthető, hogy az univerzum a teljes kihűlés felé sodródik, bár kimondhatatlanul hosszú idő kell még ehhez. A Nap például jóval előbb fogy el, mintsem a Tejútrendszer galaktikus pora elfogyna, és a fekete lyukak még hosszú korszakokon át fennmaradnak. Az Euclid eredményei mindenesetre a galaxisok legfontosabb jellemzőit mutatják be precízen, hozzájárulva a világmindenség legnagyobb térképének elkészítéséhez.
