Bronzkori italkészlet és miniatűr templom
A kánaánita italkészlet különlegessége a kos formájú teáskanna, amelyhez apró tálak is tartoznak. A kos fejét a kiöntőbe mintázták, így az ital annak száján keresztül ömölhetett ki. Ezt a kannát feltehetően értékes folyadékok, például tej, olaj vagy bor kiöntésére, valamint vallási ajándékként, felajánlásként használták. Az állatok, például a juh, a szamár vagy a kecske, különösen nagy becsben álltak Kánaánban, és szakrális jelentőséggel is bírtak – egyeseket például egyiptomi kultikus célokra is importáltak.
Kultikus elrejtés és szabadtéri oltárok
A teáskannát és a tálakat valószínűleg rituális felajánlásként temették el Megiddo mellett, egy olyan sziklakiszögelésnél, amely szabadtéri oltárként szolgálhatott. Hasonló darabokkal – kultikus edényekkel és ciprusi korsókkal – hemzsegtek a közeli gödrök – ezeket többnyire olyan helyiek, feltehetően mezőgazdasági termelők helyezhették ide, akik nem léphettek be a városba vagy a kánaánita templomba.
A világ egyik legrégebbi szőlőtaposója
A térségben talált 5000 éves, sziklába vájt szőlőtaposó páratlan jelentőségű. A szőlőt egy lejtős felületen taposták, a lé pedig egy gyűjtőmedencébe folyt. Eddig csak közvetett bizonyítékok utaltak arra, hogy öt évezreddel ezelőtt már bort készítettek, de ez a lelet most egyértelmű bizonyítékot szolgáltat. A szőlőtaposó körül feltárt házak arra utalnak, hogy a borkészítés a közösség központi tevékenysége lehetett.
Megiddo, a történelem csatatere
Megiddo történelme legalább 9000 évre nyúlik vissza, számos csatának és vallási eseménynek volt helyszíne. A Jelenések könyvében (Book of Revelation) említett Armageddon elnevezés is innen ered; itt jósolják a végidő végső csatáját. Az ásatások most először világították meg a város és a külvárosi területek vallási életének összefonódását, új részletekkel gazdagítva a bronzkori urbánus élet és a hit mindennapjait.
