Kos formájú teáskanna és rituális tárgyak
A különleges teáskanna fejénél kialakított kiöntőből értékes folyadékot – például tejet, olajat, bort vagy más italt – önthettek, összegyűjthették kis tálakban vagy akár közvetlenül fogyaszthatták. Az edényeket vélhetően rituális célokra, kultikus ajándékként temették el a kánaániták a késő bronzkorban, nem messze Megiddótól (más néven Armageddon), mielőtt elkezdődött volna az útépítés a Jezreel-völgyben.
Állatokat, például juhot, szamarat és kecskét nagyra becsültek Kánaán földjén. Egyes állatokat Egyiptomból is importáltak, nemcsak gazdasági, hanem vallási célokra is. A feltárásokkor napvilágra került még több tárolóedény, valamint Ciprusról származó korsó is, amelyeket helyi gazdák temethettek el, mivel nem léphettek be a városba vagy a közeli templomba, így ezek a tárgyak egy sziklakiszögellésnél, szabadtéri oltárként szolgáló helyen kerülhettek föld alá.
Miniszentély és ókori borprés
A föld alól egy 3 300 éves, kerámiából készült miniatűr szentély is előkerült, amelynek kialakítása valószínűleg hűen tükrözi, hogyan nézhettek ki a valódi kánaánita templomok a bronzkor végén.
Megiddóban már i. e. 7000 körül éltek emberek, a város legendás csaták helyszíne volt, és a Jelenések könyve (Book of Revelation) szerint az idők végi végső harc, az apokalipszis is itt játszódik majd. A mostani leletek két időszakból származnak: az egyik a korai bronzkorból (kb. 5 000 éve), a másik a késő bronzkorból (kb. 3 300 éve).
A világ egyik legkorábbi borprése
A régészek meglepetésére egy 5 000 éves, kőbe vájt, lejtős felületű borprést is találtak, amelyhez lakóépületek is tartoztak, jelezve, mennyire fontos lehetett a közösség számára a borkészítés. Eddig kizárólag közvetett bizonyítékok utaltak arra, hogy már ilyen korán is készítettek bort ezen a vidéken – most azonban közvetlen, kézzelfogható bizonyíték került elő, amely átírhatja a térség ókori városainak és kultuszainak történetét.
