Jogi kötelezettségek és nemzetközi döntések
A Vanuatu által vezetett, 18 országot tömörítő szövetség hat évnyi kampánya nyomán sikerült elérniük, hogy az ENSZ legfőbb bírósága, a Nemzetközi Bíróság kimondja: az államokat jogilag kötelezi, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel védjék az éghajlati rendszert a számottevő károktól. Ez a vélemény ugyan nem kötelező érvényű, de a már létező nemzetközi jogot értelmezi. Így nemzeti törvények, klímacélokra vonatkozó perek, illetve ENSZ-egyezmények révén lehet érvényt szerezni neki – és a gyakorlatban életben tartani.
Az 1,5 °C-os cél hitelessége és az NDC-k szerepe
Az idei brazíliai Cop30 ENSZ-klímacsúcs lesz az első olyan esemény, ahol lehetőség nyílik a nemzetek számonkérésére: a 2025-ös vállalások alapján eldől, ki tartja magát az 1,5 °C-os küszöb betartásához. Ezzel szemben a Párizsi Megállapodásban rögzített NDC-k (nemzetileg meghatározott hozzájárulások) nem elég ambiciózusak, holott a jog szerint ezeknek az adott ország maximális vállalását kellene tükrözniük, és együttesen globálisan biztosítaniuk kellene az 1,5 °C elérését. Minden ország ötévente frissíti az NDC-jét, és ezeknek folyamatosan növekvő vállalásokat kellene tartalmazniuk.
Különösen aggasztó, hogy a legutóbbi kör drámai elmaradást mutat: még akkor is, ha minden ország betartaná jelenlegi vállalásait, a hőmérséklet tovább emelkedne. A meghosszabbított leadási határidő ellenére idén mindössze mintegy 30 ország – az országok kevesebb mint harmada – nyújtott be új NDC-t. A tíz, kis szigetországokat támogató nagyhatalom közül mindössze egy, az Egyesült Királyság adott le a célnak megfelelő új vállalást.
Pénzügyi támogatás és káros támogatások
Hét ilyen partnerország és az Európai Unió elvileg köteles pénzügyileg is segíteni a fejlődő országokat a klímavédelemben. Ezzel szemben ezek az államok sokkal több pénzt költenek a fosszilis energia támogatására, mint nemzetközi klímafinanszírozásra. Az Egyesült Királyság például 2022-ben közel tizennégyszer többet adott fosszilis támogatásokra, mint zöld célokra. Ausztrália hatszoros arányban, Franciaország és Új-Zéland kétszeresen, Japán pedig közel duplán finanszírozta inkább a környezetszennyező ipart. A támogatások megszüntetése azonnal felszabadítaná a szükséges milliárdokat, ami különösen sürgető.
Bírósági utak és nemzetközi lehetőségek
A Cop30-on túl is több jogi lehetőség kínálkozik. Ott vannak a hazai perek – például Kanadában a lakosság a Nemzetközi Bíróság véleményére hivatkozva perelte saját kormányát, amiért nem tartotta be a kibocsátáscsökkentési vállalásait. Vagy egy állam más országot is beperelhet nemzetközi bíróságon, ahogyan Mianmart is felelősségre vonták népirtási ügyben.
Mindezt figyelembe véve a Cop30 és a bíróságok a klímaigazságtétel két kulcsterülete lesz. Ott, ahol a diplomácia, a stratégia és a jog összeér, a klímavédelem végre kikényszeríthetővé válhat, nem csupán elméleti cél marad. Konkrét eredményekre Belémben csak akkor számíthatunk, ha valóban nagyratörő NDC-k, felgyorsított támogatások és teljesített pénzügyi vállalások születnek – de a munka nem érhet véget a zárónyilatkozattal: a tettek következnek.
