
Miért döntött így a légügyi hatóság?
Külön figyelmet érdemel, hogy a döntés nem előzmény nélküli: New York térségében már tavaly nyáron hasonló járatcsökkentést kértek a légitársaságoktól, amelyek a férőhelyek bővítésével (nagyobb repülőgépek beállításával) próbáltak kompenzálni. Így akkor sikerült megközelíteni a korábbi utasforgalmat. Most viszont az egész országra kiterjedő, jóval szélesebb körű a csökkentés – korábban ekkora léptékű intézkedésre még nem volt példa.
A légügyi hatóság döntésének mozgatórugója egyértelmű: a biztonság az elsődleges szempont, még akkor is, ha emiatt jelentősen nő a törölt járatok száma és a késések aránya. Ahol lehet, a légitársaságok igyekeznek a legkevesebb utast szállító járatokat összevonni, nagyobb gépeket küldenek, vagy átszervezik az indulási csomópontokat, hogy minimalizálják az utasok számára okozott kellemetlenségeket.
Járatcsökkentés: logika és következmények
A leépítés fő szempontja a kihasználtság, azaz a legalacsonyabb kihasználtsággal rendelkező járatok kerülnek először a törlések listájára. Ezek utasait lehetőség szerint átcsoportosítják más járatokra, ha a nagyobb repülők kapacitása ezt lehetővé teszi. Az is előfordul, hogy egyes járatokat más városok repülőtereire terelnek át, vagy az átszállásos helyett közvetlen járatokat indítanak, hogy ésszerűbbé tegyék az utazást az új feltételek mellett.
Bár a létszámcsökkentés miatt egyes reptereken — például Los Angelesben, ahol lehet, hogy épp nincs munkaerőhiány — szintén törölnek járatokat, az országos szabályozás egységes. A változás az utasok számára jóval kiszámíthatóbbá teszi a helyzetet, mert a légitársaságok előre tudnak tervezni, nem a pillanatnyi kieséseket kell kezelniük. Ez lehetőséget ad hatékonyabb utastájékoztatásra és gördülékenyebb menetrendszervezésre is, hiszen tudják, előre hol és mikor kell csökkenteni a járatszámot.
Légiforgalmi irányítók: túlterheltek, mégis felelősek
A kormányzati leállás előtt is jelentős volt a létszámhiány: már akkor több mint 3 ezer légiforgalmi irányító hiányzott az amerikai rendszerből. Sokan közülük hónapok óta heti 60 órát dolgoznak túlórában, amire most még rárakódik a fizetések elmaradása és a bizonytalanság — sem ők, sem a családjaik nem tudják, mikor kapnak pénzt újra. Ez komoly stresszt, kimerültséget és szorongást okoz a szakemberek körében, akiknek munkája amúgy is feszült, koncentrációt és gyors döntéseket igényel.
A légiforgalmi irányítók kultúrájában a kontroll, az irányítási felelősség mindennapos. Most egy fontos tényezőt veszítenek el: az egzisztenciális biztonságot. Mégis erős a hivatástudat: ha bármilyen biztonsági aggály merülne fel a jelenlegi helyzetben, ők az elsők, akik szólnak — a biztonság számukra nem alku tárgya.
A légiközlekedés biztonsága nem kérdés
Mindezt figyelembe véve az amerikai járatcsökkentési program elsődleges célja, hogy a légiközlekedés biztonságát ne veszélyeztesse semmi, még a munkaerőhiány vagy a pénzügyi bizonytalanság sem. Az elszenvedett kényelmetlenségek (törlések, késések) mellett a fő üzenet, hogy az utasok bátran repülhetnek: a repülőtéri döntéshozók csak akkor tartanak fenn működést, ha a szakmai minimum garantálható.
Az utasélmény talán romlik, de a repülés biztonsága nem. És ezt maguk a légiforgalmi irányítók is garantálják — akik egyébként gond nélkül felszállnának holnap bármelyik gépre.
