
Az égetés mögötti mozgatórugók
Észak-Brazília marhapásztorai és földbirtokosai számára szinte elképzelhetetlen az égetés elhagyása. A munkaerő drága, a vegyszerek is, ám egy kis benzin és egy gyufa elvégzi a piszkos munkát. Amikor valaki égetni készül, így fogalmaz: felveszi Red Johnt dolgozni. Ez a megoldás azonban már különösen veszélyes: a klímaváltozás miatt 2024-ben példátlan aszály sújtotta a régiót, a lángok pedig teljesen kicsúsztak az irányítás alól, közel 18 millió hektárnyi erdő pusztult el.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a hivatalos adatok szerint az erdőirtás négy éve folyamatosan csökken, ám idén a lángok miatt a visszaesés jóval kisebb lett. Jellemző, hogy először égett le több trópusi erdő, mint füves terület – a legtöbb tűz marhatenyésztő farmokról indult, majd átterjedt az erdőre.
Mit jelent ez a mindennapokban?
Sao Félix do Xingu nevét mindenki ismeri a térségben: itt történt a legtöbb tűzeset Brazíliában, több mint 7000 alkalommal csaptak fel a lángok. Ez a város Pará államban található, amely Portugália méretű; 65 ezer lakosa van, és itt található a legnagyobb szarvasmarha-állomány (2,5 millió marha), jelentős részét exportálják. Az ország legnagyobb szén-dioxid-kibocsátása is innen származik, főként az erdőirtás miatt.
2019-ben országos és nemzetközi felháborodást váltott ki a hírhedt „Tűz napja”, amikor a földbirtokosok az égetésekkel Bolsonaro akkori elnök klímaszkeptikus politikáit támogatták.
A nagybirtokosok klasszikusan távoli nagyvárosokból irányítják a farmokat, nő a névtelenség. Az egyik legnagyobb, a Bom Jardim birtok példája jól mutatja a veszélyeket: tavaly a tüzek (melyek a tulajdonos szerint kívülről indultak) gyakorlatilag minden táplálékot eltüntettek, a szarvasmarhák éheztek, sok elpusztult. A birtok a volt polgármesteré, akit többször megbüntettek, ráadásul egy őslakos közösség is szenvedett a mérgező füsttől. A farm tehenei olyan nagy cégekhez is eljutnak, mint a Frigol vagy a JBS, amelyek húsát például Kínába exportálják.
A kisbirtokosok nehéz helyzete
Az Amazonas térségében számos kisbirtokos érkezett a 60-as, 70-es években az ország déli részéről, az állam által ösztönözve a föld megtisztítására és hasznosítására. Az égetést mára ugyan Pará teljesen betiltotta, de az ellenőrzés laza: amikor állami felügyelők vagy rendőrök tűnnek fel, a hírek WhatsAppon pillanatok alatt eljutnak mindenkihez, a munkagépeket azonnal el lehet rejteni.
A kis termelők magukra hagyva érzik magukat, úgy látják, a nagy agrárcégek kivételezett helyzetben vannak. Amíg ellenük gyorsan intézkednek, a milliárdos cégek éveken át fizetés nélkül ússzák meg a büntetéseket. Ilyen az Agro SB óriás is, amely több száz tűzesetet generált, mégis elnyerte a brazil agrárminisztérium „Zöld integritás” díját. A kisbirtokosok elhúzódó jogvitákban küzdenek a földtulajdon-jogért.
Ki segíthet eloltani a tüzet?
A szakértők szerint a tűzesetek visszaszorításához átfogó reform kell: több tűzoltó, szigorúbb büntetések és szemléletváltás. Jelenleg egyetlen hivatalos tűzoltócsapat sincs a térségben – ha baj van, minden gazda magának oldja meg. A polgármester, aki maga is birtokos és volt már megbüntetve erdőirtásért, azt hangsúlyozza: a földtulajdonosokat először dokumentálni kellene, mert a rendezetlen viszonyok csak fokozzák a káoszt.
Van esély a javulásra?
Az idei év meglepő fordulatot hozott: a tüzek száma rekordalacsony, 1998 óta nem volt ilyen kevés. Ennek részben a kedvezőbb csapadékeloszlás, részben viszont a hatósági szigor és a gazdáknál maradt „2024-es trauma” is az oka: sokan most óvatosabbak. Mégis, a felderítés és a bírságolás rendkívül nehéz a hatalmas, csaknem 5 millió négyzetkilométeres dzsungelben: a felelős megtalálása szakértői vizsgálatokat és műholdképeket is igényel, gyakran eredménytelenül.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy öt évvel a nagy „Tűz napja” után a többség máig nem fizette be a büntetéseket. Korábban Lula elnök első ciklusaiban a visszaszorítás sikeres volt, 70%-kal csökkent az erdőirtás. Mégis, a sikerhez nemcsak jó törvények, hanem társadalmi támogatás is kellene. Úgy tűnik, hogy hiába fordul felé most több figyelem, Brazília és a brazil társadalom jelentős része továbbra is hátat fordít az Amazonas ügyének.
