Migrációs rejtélyek a földhídon
Továbbra is vita tárgya, hogy az emberek valóban átkeltek-e ezen a földhídon, és ha igen, hogyan. Egyes kutatások szerint ugyanis mire az emberek megérkeztek volna, a területet már egy hatalmas jéggát zárta le, ezért valószínű, hogy az első amerikaiak nem gyalog, hanem a part mentén vándorolva jutottak át.
Fontos megjegyezni, hogy a földhíd elmerült maradványai kulcsot jelenthetnek az ősi emberi vándorlások megértésében – de vajon a régészek képesek lesznek valaha feltárni ezt, a tenger fenekén nyugvó világot? És ha igen, mire bukkanhatnak?
A jégkorszaki leletek nyomában
Szinte bármilyen lelet, amely a Bering-tenger fenekéről előkerül, képes lehet teljesen átírni, amit az ősi emberekről tudunk. Az extrém hideg vízben ugyanis a szerves anyagok (állati maradványok, ruha- és hajlékdarabok, faszén) évezredeken át kiváló állapotban megőrződhettek, hiszen a hideg lassítja a lebontó mikrobák tevékenységét. Így akár szinte érintetlen lelőhelyekre is bukkanhatnánk.
Mégis, a Bering-szoros feltárása óriási nehézségekkel jár. Az állandó jég, a metszően hideg víz, a gyors áramlatok és az időjárás kiszámíthatatlansága nemcsak a búvárok dolgát nehezíti, hanem a kutatás teljes logisztikáját is bonyolulttá és költségessé teszi. A part menti sekély tenger viharok idején pillanatok alatt zabolátlanul felkavarodik, és a hullámzás miatt akár a Discovery Channel legendás túlélőműsora, a Halálos fogás (Deadliest Catch) forgatási helyszíne is lehetne.
Áshatunk-e egyáltalán a tenger fenekén?
A víz alatti régészet mindenütt kihívásokkal teli, de a Bering-szorosban különösen nehéz. A tengerfenéken valószínűleg három–tizenöt méter (10–50 láb) üledék gyűlt össze az elmúlt 10–11 ezer évben. A kutatók így nem sétálhatnak csak úgy végig a tengeralatti tájon: általában magmintákat, vagyis függőlegesen levett talajcsöveket vesznek, amelyek 10 cm átmérőjűek, és ezekből is legfeljebb néhány tucatot lehet venni idő és pénz híján. A vizsgálat tehát valódi tű a szénakazalban feladat.
A búvárok is legfeljebb 40 méter mélyre merülhetnek, ahol már csak perceket tölthetnek el biztonságosan, így a kutatási területnek csak egy egészen kis töredékét tudják vizsgálni. Néha a szerencse is hozhat eredményt, de – ahogy egy szakértő fogalmaz – a szerencsére alapozni nem lehet finanszírozást szerezni.
A kutatás költségei is irdatlanul magasak. Egyetlen kutatóhajó bérlése napi 8–15 millió forintba kerül, és a foglalást legalább egy évre előre kell intézni, hiszen a hajók rendkívül keresettek, ráadásul az időjárás előre nem tervezhető.
Reményt adó technológiák és akadályok
Mindezt figyelembe véve a kutatók jelenleg leginkább szonáros feltérképezésre támaszkodnak, amely segít az egykori táj körvonalainak felderítésében, hogy aztán a legígéretesebb helyszíneken mintákat vehessenek. Már eddig is találtak rovar- és pollenmaradványokat, amelyeket elemyezve sikerült egyre pontosabb képet alkotni a múltbéli környezetekről.
Megjegyzendő, hogy néhány olajvállalat valószínűleg már átfésülte a régiót távérzékeléssel, de adataik szinte soha nem hozzáférhetők a régészek számára. Mégis, az előzetes vizsgálatok alapján majdnem biztos, hogy a tenger mélyén ott rejtőznek az ősi emberi települések, amelyek feltárása nemcsak a tudomány, hanem az emberiség önismerete szempontjából is óriási jelentőségű lehet.
