Rejtélyes égitest a kozmikus múltból
Különösen fontos kiemelni, hogy Capotauro nem biztos, hogy valóban galaxis. Egy másik magyarázat szerint ugyanis egy rendkívül szokatlan, úgynevezett barna törpe lehet – ezek olyan „elhibázott csillagok”, amelyek nagyobbak a gázóriás bolygóknál, de magjukban nem zajlik magfúzió, ezért nem tekintjük őket igazi csillagnak. A számítások szerint, ha barna törpéről van szó, Capotauro jóval a Naprendszer peremén túl, akár hét fényévre, nagyon alacsony, mindössze 27 Celsius-fokos hőmérsékleten izzik. Holott ez extrémnek számít a barna törpék között, amelyek általában melegebbek.
Új mérések és kihívások
A kutatócsoport eredetileg a Hubble-űrtávcső képein bukkant rá Capotauróra, de a pontatlan adatok miatt sokáig nem tudták eldönteni, mivel is állnak szemben. Márciusban aztán a James Webb-űrtávcső új, részletesebb adataival sikerült szűkíteni a lehetőségeket. A megfigyelések szerint Capotauro csak a Near-Infrared Camera (NIRCam) legnagyobb hullámhosszain észlelhető, ami tovább bonyolítja a helyzetet.
A kutatók különböző modelleket teszteltek az adatokon: lehetséges, hogy Capotauro egy szokatlan, nagyon fiatal galaxis vagy egy aktív galaxismag; a barna törpe elméletét szintén vizsgálták. Mégis, mindezidáig senki sem tudott egyértelmű választ adni arra, mit is rejt a titokzatos fényesség.
A tudomány határán
Mindez arra utal, hogy bármi is Capotauro valódi kiléte, képes lehet alapjaiban felforgatni a galaxisok kialakulásáról alkotott elképzeléseinket. Ha mégis a Nagy Bumm utáni első galaxisról van szó, az több mint egymilliárd naptömegű lehet – döbbenetes méret a világegyetem hajnalán. Ha viszont a galaxison kívüli leghidegebb, legtávolabbi barna törpét találták meg, akkor a csillagászat szintén ismeretlen területre tévedt.
A felfedezés mindenesetre újabb vizsgálatokat indított el: a csapat már kérte, hogy a James Webb-űrteleszkóp részletesebb adatokat gyűjtsön Capotauróról, és tovább kutatnak az univerzumban hasonlóan titokzatos objektumok után.
