
Az űradatok új korszaka
Az adatbázis a NASA Landsat 8 és 9, valamint az Európai Űrügynökség Sentinel-2 műholdjainak óriási gyűjteményét tartalmazza. Ezek az adatok felbecsülhetetlen értékűek a klímaváltozás vizsgálatához, a földhasználat és a mezőgazdaság megfigyeléséhez, valamint számos más tudományos célhoz.
A 2013-ban indított Landsat 8 és a 2021-es Landsat 9 kompromisszumos megoldást kínálnak, bár a további fejlesztések attól függenek, hogy lesz-e rá keret a NASA költségvetésében. Az ESA is folyamatosan fejleszti a Sentinel-2 sorozatot: a 2024-ben pályára állított Sentinel-2C hamarosan leváltja elődeit, és néhány éven belül érkezik a Sentinel-2D is.
Részletes megfigyelés mindenkinek
Az egységes HLS rendszer lényege, hogy míg a Landsat műholdak 30 méteres felbontásban, 16 napos rendszerességgel, addig a Sentinel műholdak 10-20 méteres felbontásban, ötnaponta készítenek felvételeket. Ezeket kombinálva az adatbázis két-három naponta 30 méteres pontossággal nyújt frissített megfigyeléseket az egész bolygóról.
A HLS programot a NASA finanszírozza, bár jelenleg kormányzati leállás és tervezett tudományos elvonások fenyegetik a jövőjét. Egyelőre nem tudni, hogy ha a finanszírozás megszűnik, beugrik-e a Microsoft.
Az MI pörgeti fel az űradatokat
A modern, MI-vel támogatott kutatási lehetőségek is adottak: az Azure OpenAI szolgáltatás vagy a NASA Earth Copilot (Föld Pilóta) prototípusa már természetes nyelvű lekérdezésekkel segíthet új összefüggéseket feltárni az adatokban. Többek között kiemelik az automatikus földhasználati osztályozást, a vegetációfigyelést, az erdőirtási trendek és egyéb környezeti mintázatok előrejelzését.
Kissé ironikus, hogy a hatalmas MI-alapú adatközpontok környezeti hatását éppen nem említik – bár lehet, hogy ez nem fért bele a Microsoft kommunikációjába.