Sziklák Gabonból: Egyedülálló földtani kincstár
A felfedezés helyszíne a gaboni Franceville környéke, ahol a több mint 2 milliárd éves Francevilli-medence rétegei szokatlan módon megőrizték eredeti szerkezetüket, elkerülve a föld mélyének pusztító hőjét és nyomását. Itt, a forró afrikai tájon, Abderrazak El Albani nem fémkincsek, hanem tudományos szenzáció után kutatott, szemben a kiemelkedő mangánbányákkal. A kőzetekből olyan, pirittel átszőtt formákat emelt ki, amelyek egy része úgy néz ki, mint régi biomaradványok: kerek, gyöngy- vagy csőalakú, akár több centiméteres struktúrák sorakoznak egymás után.
A bizonyítékok: maradvány vagy csak illúzió?
El Albani és csapata szerint ezek a formák többsejtű, eukarióta élőlények telepeire – kolóniáira – emlékeztetnek. Laboratóriumi vizsgálatok során kiderült: a kőzetekbe zárt cinkizotópok könnyebb formái szerves eredetre utalnak. Egy független vizsgálat is ezt erősítette meg. Sőt, egyes mintákban az arzén úgy koncentrálódott, mintha egy organizmus igyekezett volna elzárni a méreganyagot az érzékenyebb szöveteitől. Ugyanakkor a kutatók továbbra is vitatkoznak: lehet, hogy ezek csak különös ásványi gömbök, és nincs közük valódi élőlényekhez.
A leletek környezeti kontextusa is kulcsfontosságú. A rétegek egykor tápanyagdús, sekély tengert jeleznek, ahol a vulkanikus aktivitás sok cinket és foszfort bocsátott ki – olyan körülményeket teremtve, amelyekről már tudjuk, hogy segítik a többsejtű élet kialakulását.
A földtörténet „unalmas milliárdja” és az evolúció kérdései
Bár az élet kezdete 4 milliárd évvel ezelőttre tehető, a többsejtűek igazi fellendülése „csak” mintegy 600 millió éve, az Ediacara időszakban történt. A kettő között azonban egy szokatlanul hosszú időszak tátong, amikor a tudósok szerint mintha alig történt volna valami – ezért is nevezik ezt a korszakot gyakran „a Föld történetének legunalmasabb milliárd évének”.
Nem mellékes, hogy ha igazak El Albaniék állításai, akkor ebben a „semmitmondó” időszakban is léteztek többsejtűek – sőt, ezek az organizmusok még az ediacaraiaknál is 1,5 milliárd évvel korábbiak. Újabb felfedezések – például az észak-kínai, 1,6 milliárd éves vékonyka „fonalas” fosszíliák – is arra utalnak, hogy a komplex élet eredete jóval mélyebbre nyúlik vissza, mint gondoltuk.
Mi lehetett ezeknek a lenyűgöző lényeknek a sorsa?
A gaboni többsejtűek néhány évezredig virágozhattak, majd egy újabb nagy vulkáni tevékenység és az oxigénszint csökkenése kioltotta őket. Ezt követően egymilliárd éves szünet következett, amíg újra megfelelő körülmények és oxigénsokk nem indította el az újabb „életrobbanást”.
Egyes kutatók szkeptikusak: szerintük a különleges formák inkább bonyolult baktériumtelepek maradványai vagy természetes piritgöbök, amelyek élőlényekhez hasonló mintázatot vesznek fel. Olyan vélemény is akad, amely szerint ekkora testméret-ugrás – egy baktérium és egy „repülőgép-hordozó” között – komoly bizonyítékokat igényelne, és jelenleg semmi más, hasonló korú fosszília nem támasztja ezt alá.
Elavult paradigmák? Vagy csak túl keveset kutattunk?
Ugyanakkor az, hogy kevés más, ilyen korú fosszília ismert, talán csak a kutatás hiányossága. Hiszen ki akarna forrásokat áldozni „az unalmas milliárdra”, amiről úgy tartják, úgysem történt benne semmi izgalmas? Az utóbbi évek egyre újabb leletei alapján mind többen gondolják úgy: talán csak nem kerestük elég alaposan a bizonyítékokat.
Laborban végzett evolúciós kísérletek, amelyek során akár két év alatt többsejtű élesztőkolóniák fejlődnek, azt mutatják, hogy a komplexitás önmagában viszonylag gyorsan kialakulhat – ha megfelelőek a körülmények.
Összefoglalva
Az ősi gaboni piritsziklák körül forrongó vita remekül példázza: megdőlhet az a meggyökeresedett elképzelés, miszerint a komplex élet csak egyszer, rendkívüli véletlen folytán jelent meg a Földön. Könnyen lehet, hogy a többsejtűek már sokkal régebben, több periódusban is megjelentek és kipusztultak. És ha ilyen egyszerűen kialakulhatott a komplex élet, ki tudja, mit rejtenek még bolygónk rejtett sziklái vagy akár más világok kőzetei? Egy biztos: „az unalmas milliárdot” is újra kell gondolnunk – talán közelebb áll a „alig kutatott milliárdhoz”, mint hinnénk.
