Tűz és madárvilág: számokban a hatás
A Yosemite, Sequoia és Kings Canyon nemzeti parkokban húsz éven át tartó megfigyelések, valamint 35 évnyi részletes tűztörténet alapján 42 madárfaj viselkedését elemezték. Az égett területeken 28 faj egyedszáma növekedett, és 11 faj esetében 35 évvel a tűz után is jelentősen nagyobb volt a populáció, mint máshol. Mindössze öt fajnál jelentkeztek negatív vagy vegyes hatások. A vizsgált esetek 97,5%-ában alacsony vagy közepes erősségű tüzekről volt szó.
A tűz természetes szerepe és az emberi beavatkozás
A Sierra Nevadában régen gyakoriak voltak a természetes vagy az őslakosok által felügyelt, alacsony vagy mérsékelt erősségű tüzek, amelyek elősegítették az idős, tágas erdők kialakulását. Az 1870-es évektől azonban a telepesek leállították a hagyományos égetéseket, és elkezdték elnyomni a természetes tüzeket, ezzel előidézve az aljnövényzet és a száraz anyag felhalmozódását. Ez, valamint a klímaváltozás és az aszály vezetett a jelenlegi, gyakran pusztító “megafire” (óriástűz) jelenségekhez.
Menedzsment és a jövő
A tűz okozta élőhelyváltozások hosszú éveken át befolyásolják a madárvilágot. Még az enyhe tüzek is évekkel, évtizedekkel később is előnyt jelenthetnek például olyan fajoknak, mint a nyugati tanagér (Western Tanager) vagy a remete füzike (Hermit Warbler). A kutatók szerint a legnagyobb változást és pozitív hatásokat a közepes erősségű tüzek eredményezték, ezért kiemelten fontos lehet az úgynevezett “piródisség”, azaz a különböző intenzitású és gyakoriságú égetések váltogatása az erdőgazdálkodásban. Ez a stratégia a legtöbb gyakori madárfaj fennmaradását és gyarapodását szolgálhatja.
