Klímaváltozás a tenger mélyén
Nem elhanyagolható tényező, hogy az örvény mozgása már kétszer is megingott az elmúlt 150 év során: az 1920-as évek előtt, majd 1950-től napjainkig. Ezeket a változásokat egy meglepő forrás, a kagylók héjai leplezték le a kutatók előtt. A kagylók növekedési rétegeiben ugyanis pontos leírás marad a tengervíz állapotáról – akárcsak az évgyűrűk a fáknál.
A szubpoláris örvényt alapvetően a sűrű, hideg és sós víz lesüllyedése hajtja. Ugyanakkor a globális felmelegedés olvadékvizet juttat az óceánba, így ez a víztömeg kevésbé lesz sűrű, és már nem tud úgy elsüllyedni, mint korábban. Emiatt az óceáni áramlatokat mozgató „motor” is veszít erejéből, ami komoly kihívást jelent a klíma stabilitása szempontjából.
Kagylók mesélnek múltbéli klímakatasztrófákról
A brit Exeteri Egyetem kutatói 25 különböző, két tengeri kagylófajtól származó adatsort vizsgáltak meg, és a kagylók rétegeiben található izotópokból következtettek az óceán állapotára az elmúlt bő évszázad során. Kiderült, hogy jelenleg az örvény instabilitása folyamatosan nő, és ez egybeesik a globális felmelegedés gyorsulásával.
A másik, ritkábban említett változás az 1920-as évek környékén jelentkezett. A jelek szerint ez az időszak egy jelentős klímarendszer-átalakulás előfutára lehetett: ekkor az örvény mozgása felgyorsult, talán azért, mert a Kis jégkorszak után helyreállni látszott a rendszer. A Kis jégkorszak (Little Ice Age; 1250–1800 körül) idején Észak-Európában és Észak-Amerikában átlagosan 2 °C-kal volt hidegebb, befagytak a nagy folyók és kikötők, ami komoly társadalmi, mezőgazdasági válságokat okozott. Ugyanakkor a mostani helyzet egészen más: a légköri és óceáni feltételek a 21. században alapjaiban eltérnek a 13. századiaktól.
Mekkora a veszély, várható-e új Kis jégkorszak?
Az új kutatási eredmények alapján a gyengülő örvény önmagában is szélsőségesebb időjárást idézhet elő Európában, sőt, átrendezheti a globális csapadékeloszlást is. Következésképpen a kontinens érzékenyebbé válhat a viharokra, szárazságokra vagy szokatlanul hideg telekre. Ez a folyamat független lehet az óceáni rendszer, azaz az AMOC teljes összeomlásától is, de ha az AMOC is megbicsaklik, annak hatása drámaian nagyobb lehet.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák: pontosan nem tudják, hol van a fordulópont – vagyis mikor válik visszafordíthatatlanná a folyamat. Nem minden tudós ért egyet a jelenlegi adatok értelmezésében, de abban konszenzus van, hogy a kagylók által őrzött éghajlati archívum értékes, korai riasztásokat adhat.
Mi várható most?
A jelenlegi helyzet egyelőre egy lassú destabilizációs folyamatnak tűnik, de a szakértők további klímaforgatókönyveket dolgoznak ki annak érdekében, hogy felmérjék a lehetséges következményeket. Egy dolog biztos: az óceánok „szívverése” már nem ver úgy, mint korábban, és ha a szubpoláris örvény tovább gyengül, a változás a mindennapi időjárástól kezdve az élelmiszer-ellátáson át a világgazdaságig is elérhet.
Nem elhanyagolható, hogy mindez a tudomány korai figyelmeztetése – és egyben az emberiség felelősségére is ráirányítja a figyelmet.
