Az óriáspolip karjainak elképesztő rugalmassága
Az óriáspolip karjai a természet egyik leglenyűgözőbb, legmozgékonyabb struktúrái közé tartoznak. Ezek a karok nemcsak a polip túlélését segítik, hanem a tudományos és technológiai fejlődést is inspirálják: kutatók próbálják megfejteni a polipkarok mozgásának titkát, hogy MI-vezérelt, rugalmas robotvégtagokat fejlesszenek. Ezek a gépek akár szűk törmelékek között is eljuttathatják az élelmet és a vizet földrengés áldozatainak – életet mentve ott, ahol ember nem fér hozzá.
Katalógus a polipok természetes viselkedéséről
Amerikai és spanyol kutatók most először készítettek részletes leírást az óriáspolipok karjainak természetes mozgásairól. Huszonöt polipot figyeltek meg hat különféle – Atlanti-óceáni, Karib-tengeri és spanyolországi – élőhelyen, természetes környezetükben. Videóikon lépésről lépésre katalogizálták, miként használják karjaikat táplálékszerzés, helyváltoztatás és tárgyak manipulálása közben. Ez a részletes viselkedési leltár tudományos áttörést jelent a polipkutatásban, hiszen eddig csak akváriumi vizsgálatok készültek ebben a témában.
Fontos megjegyezni, hogy a polipokat karjaik tapadókorongjaiban lévő szenzoros szerveik vezérlik inkább, mint a látásuk. A polip rendkívül tapintásérzékeny, emellett kiváló álcázó: bőrük színét és textúráját villámgyorsan változtatják, hogy beleolvadjanak környezetükbe. Emiatt már a megfigyelésük is kihívást jelent, hiszen legtöbbször rejtekhelyükön maradnak, idejük 80%-át ott töltik, és csak naponta egyszer-kétszer indulnak vadászni. Bár a búvárok többnyire a maradék ételek alapján találják meg élőhelyüket, nem mindig szerencsések; a természetes viselkedések vadonban történő rögzítéséhez sok szerencse és türelem szükséges.
A karok mozdulatainak feltérképezése
A kutatók másodpercenként elemezték a felvételeket, a 25 polip mind a nyolc karját, valamint ezeket három szakaszra osztva külön-külön is vizsgálták. Először sikerült részletesen feltérképezni a polipkarok tizenkét különböző mozgásformáját. Bár minden kar képes mindegyik mozdulatra, bizonyos mozgások – például a megnyúlás vagy rövidülés – főként a kar tövénél, míg a hajlítás inkább a végeken jelentkezik.
A karok a járástól és úszástól kezdve, a sziklák réseinek átvizsgálásán át a tárgyak manipulálásáig számos feladat elvégzésére alkalmasak. Mindegyiken nagyjából 100 tapadókorong található, melyek mindegyike önállóan, rendkívül fejlett kémiai és mechanikai érzékeléssel bír – egyetlen tapadókorong a mi orrunk, szájunk és nyelvünk képességeit egyesíti.
Az MI és a jövő polipkarú robotjai
Mindezt figyelembe véve a jövőben készülő, polipok által inspirált robotkarok új dimenziót nyithatnak a mentőakciók során vagy az egészségügyben. Olyan eszközök születhetnek, amelyek oda is be tudnak jutni, ahová eddig sem ember, sem gép nem jutott el – ráadásul képesek lesznek az adott feladathoz szükséges mozgássorokat is elvégezni a legváratlanabb helyeken.
