Különcök a mélytengerből
A csigahalak már önmagukban is a furcsaság mintapéldányai, még a mélytenger változatos lakói között is. Több mint 400 fajt ismerünk, a sekély part menti ár-apálymedencéktől a Föld legmélyebb árkaiig mindenhol előfordulhatnak. Egyes csigahalak hasán tapadókorong nőtt, amellyel köveken kapaszkodnak, vagy más állatokra utazva spórolnak energiát.
Három eddig ismeretlen faj egyszerre
A most felfedezett rózsaszín, „pöttyös” csigahalat (Careproctus colliculi) még 2019-ben azonosították először. Ugyanebben az évben egy még mélyebbre, 4 000 méterre hatoló búvártengeralattjáróval két új fajt is találtak: a fényes fekete „sötét csigahal” (Dark Snailfish – Careproctus yanceyi) és egy karcsúbb, tapadókorong nélküli „karcsú csigahal” (Sleek Snailfish – Paraliparis em).
Rejtélyes különbségek és tudományos nyomozás
Ezeket az új fajokat nem volt könnyű megkülönböztetni egymástól, hiszen a kutatók a gerinccsigolyák és úszósugarak számát, érzékszervi nyílásokat és a tapadókorong alakját is elemezték, sőt genetikai vizsgálatokat is végeztek. Nyilvánvalóvá vált, hogy három vadonatúj, eddig le nem írt fajra bukkantak.
Még rengeteg rejtélyt tartogat a mély
Az eredmények szerint a csigahalak nemcsak hogy jól megvannak ezekben az elképesztő mélységekben, de a mélytenger élővilága még gazdagabb lehet, mint gondoltuk. A felfedezésekhez mérnökök, kutatók és hajósok közös erőfeszítése is kellett – a kutatók szerint még a világ egyik legjobban feltárt mélytengeri területén is új fajok bukkannak fel, így bőven van még mit tanulnunk bolygónkról.
