Hogyan lettek egyformák a városaink?
A helyi önkormányzatok alkották, frissítették és tartatták be a földhasználatra vonatkozó szabályokat, ezek azonban egy idő után egymástól kezdtek másolni: ami egy folyóparti városban bevált, azt hamarosan máshol is átvették. A 20. század közepén a tervezők még tényleg arra törekedtek, hogy a veszélyes vagy egészségtelen területeket távol tartsák a lakóövezetektől: ekkor vált szokássá mindent zónákra osztani. Így alakultak ki a külön dolgozó-, iskolai-, vásárlási-, szórakozási- és lakóövezetek. Ezeken belül is egyre részletesebb kategóriákat, például egycsaládos, társasházi vagy lakótelepi övezeteket hoztak létre, majd szabályozták a telekméret, a lakástípus, illetve a bentlakók típusa szerint (például nyugdíjas, bérlő, tulajdonos, csoportos lakhatás).
Így a szabályozás következtében nemcsak a külvárosok, hanem a városok magja is szétszórt és tagolt lett.
A közlekedés csapdája
A földhasználatot meghatározó tervek szinte kizárólag az autóforgalom gyorsítására koncentrálnak. A széles utak és tágas kereszteződések célja, hogy az autók minél gyorsabban haladjanak egyik zónából a másikba – már közel száz éve megállás nélkül. Az eredmény: az amerikaiak ma már mindenhová autóval járnak. Az utak fele 1,6 km-nél rövidebb, negyede pedig kevesebb mint 1,5 km, mégis szinte senki sem gyalogol.
A magány járványa az épített környezetben
Egy autóban ülve egyedül zenét vagy podcastet hallgatni persze kellemes lehet, de ez többnyire az emberi kapcsolatok hiányával jár együtt. A magány a depresszió egyik fő rizikófaktora. Egy friss Cigna-felmérés szerint az amerikai felnőttek közel fele néha vagy mindig magányosnak érzi magát, és 40%-uk számára kapcsolataik sem jelentik azt az érzelmi támaszt, amelyre vágynak. Dr. Julianne Holt-Lunstad, a Brigham Young Egyetem pszichológus-neurológusa szerint ez hasonló egészségkárosító hatású, mint napi 15 szál cigaretta elszívása.
Még súlyosabb a helyzet az öngyilkosság szempontjából: a társas támogatás véd a tragédiától, de minden egyes öngyilkosságra húsz kísérlet jut.
Kijut-e valaha Amerika ebből?
A helyzet nem végleges: a kaotikus földhasználat visszafordítható. A sűrű, gyalogos-, biciklis- és tömegközlekedés-barát városi tér legalizálása a helyi vezetők döntésein múlik. Ez jó „gyógyszer” lehet a mai problémákra! Különösen fontos hangsúlyozni, hogy az egészségesebb, emberközpontú környezet igenis megteremthető. Egyszerű reformok – például ha különböző funkciókat egyazon területen, sétatávolságban lehet egyesíteni, és az utcák biztonságossá válnak a gyalogosok és a nem autós közlekedők számára – máris élhetőbbé tennék az amerikai városokat.
