Különleges külső, közös gyökerek
Az új-guineaiak feltűnően különböznek külsőleg más ázsiai népcsoportoktól, ezért sokan úgy vélték, hogy külön fejlődési ágat képviselnek. Dr. Mayukh Mondal kutató szerint azonban ezeket a testi jellemzőket valószínűleg a természetes szelekció alakította ki: például a trópusi környezethez való alkalmazkodás miatt hasonlítanak a szubszaharai afrikaiakra, még ha DNS-ük szorosabb kapcsolatot is mutat az ázsiaiakkal.
Vitás eredet, ősi keveredések
Az emberek körülbelül 50-70 ezer éve hagyták el Afrikát, és benépesítették Eurázsiát. Egyes régészeti leletek szerint az új-guineaiak ősei egy korai, különálló migrációs hullámban érkezhettek Indián és Délkelet-Ázsián keresztül. A legrégebbi óceániai emberi lelőhelyek 50-60 ezer évesek, ezzel megelőzve Európa első lakóit.
A legmodernebb DNS-szekvenálások azonban nem igazoltak döntő bizonyítékot az „első afrikai kivonulás” külön migrációjára. Az új-guineaiak genetikai vonala a többi nem-afrikai populációval rokonítható, ám kisebb, ősi keveredések elképzelhetők.
Deniszovai örökség, elszigetelt múlt
Az új-guineaiak DNS-ében feltűnően nagy arányban van jelen a gyenyiszovai ember (Denisovan) öröksége, amely egy a neandervölgyihez hasonló, mára kihalt emberi alfaj. Ez a genetikai örökség feltehetően Délkelet-Ázsiában vagy Óceániában történt keveredésből származik, és tovább színesíti az új-guineaiak genetikai térképét.
A populáció története különösen egyedi: őseik jelentős népességcsökkenést éltek át, amikor elérték Új-Guineát, és létszámuk évezredeken keresztül alacsony maradt. A többi ázsiai és európai népcsoporttal ellentétben az új-guineaiak kimaradtak a mezőgazdaság okozta népességrobbanásból. Ez az elszigetelt múlt olyan genetikai mintákat eredményezett, amelyek miatt könnyű volna tévesen ismeretlen, ősi eredetet feltételezni – pedig fő genetikai vonaluk szorosan kapcsolódik az ázsiai családfához.
