Döbbenetes visszaesés a halálozásban: a brit titok
Ma Anglia európai szinten is kiemelkedően biztonságos: évente mintegy 1700-an veszítik életüket a közutakon, miközben a gépjárművek száma 16-szorosára, a megtett kilométereké pedig 33-szorosára nőtt hetven év alatt. Ha ma is olyan arányban halnának meg az utakon, mint 1950-ben, évente 37 000 áldozattal kellene számolni. Ezzel szemben a megtett kilométerre eső halálozási gyakoriság huszonketted részére csökkent.
Alig volt szabály, igazi káosz: a háború előtti korszak
Kezdetben ugyan léteztek sebességhatárok Angliában, de szinte senki sem tartotta be őket, ezért 1930-ban megszüntették ezeket. Azonban már négy évvel később a gyalogosgázolások drámai növekedése miatt újra bevezették a lakott területen belüli 48 km/h-s (30 mph) sebességkorlátozást. A második világháború idején a kötelező éjszakai elsötétítések miatt az utakon sem autók, sem közvilágítás nem volt, így drasztikusan nőtt a gyalogos áldozatok száma – a bombázástól való félelem miatt havonta 600 brit vesztette életét balesetben.
Az infrastruktúra fejlesztése: autópályák és körforgalmak
A háború utáni évtizedekben a járművek száma háromszorosára, a közúton megtett távolság duplájára nőtt, a halálesetek száma ugyanakkor „csak” 50%-kal emelkedett. Az 1958-ban megnyíló első brit autópálya igazi mérföldkő volt: noha a nagy sebességű autózás veszélyesnek tűnt, valójában az autópályák négyszer biztonságosabbak, mint a városi, és ötször biztonságosabbak, mint a vidéki utak. Különösen fontos, hogy az autópályákon csak járművek közlekednek, nincsenek gyalogosok vagy biciklisek, a sávokat korlátok választják el, és minimális a frontális ütközés kockázata.
A 60-as évek innovációja, a körforgalom igazi brit specialitás. 1966-ban vezették be a jogosultsági szabályt: aki már bent van a körforgalomban, annak van elsőbbsége. Tanulmányok szerint a hagyományos kereszteződéseket körforgalmakra cserélve akár 70%-kal is csökkenthető a halálos balesetek száma. A körforgalmaknál jóval kisebb a frontális vagy oldalütközés veszélye, és minden jármű lelassul.
Bár ezek a változtatások egyaránt védik az autósokat, utasaikat és a gyalogosokat, a kerékpárosok számára a nagy körforgalmak nem feltétlenül biztonságosabbak – rájuk külön szabályozás szükséges.
Az ittas vezetés visszaszorítása: szigorú törvények, erős kampányok
A 60-as évek végén indult el a harc az ittas vezetés ellen. Akkoriban a férfi vezetők fele, a fiatalabbaknál kétharmad hetente ivott vezetés előtt. Ez ma már szinte elképzelhetetlen: több mint 90% szerint elfogadhatatlan ittas állapotban vezetni, a megbélyegzés, a jogi következmények (helyszíni alkoholszonda, jogosítvány bevonása, komoly bírságok, akár börtön) és a kampányok sokkoló hatásúak voltak. 1967-ben vezették be a mérhető véralkoholszint-határt, az alkoholszonda kötelező használatát – a balesetek száma jelentősen csökkent: az éves áldozatszám 1640-ről 300-ra esett vissza.
Érdekes adat, hogy ma már az ittas sofőrök mindössze 4%-ban okoznak közúti balesetet, ám ezek 18%-a halállal végződik.
Védőfelszerelések, biztonságosabb autók: életmentő innovációk
A 70-es években kötelezővé tették a bukósisak használatát a motorosoknak – már kezdetben jelentős csökkenést mutattak a súlyos fejsérülések, és a statisztikák szerint akár 88%-kal is visszaeshet a halálos kimenetelű sérülés. 1983 óta elöl, 1991 óta minden utas számára kötelező a biztonsági öv használata az autóban. A 90-es évek végén indult az NCAP (Új Autó Biztonsági Program, angolul: New Car Assessment Programme), amelynek eredményeként a vásárlók az autók töréstesztjei alapján döntenek, a gyártóknál pedig nélkülözhetetlenné vált a törésbiztos, energiaelnyelő karosszéria és a légzsákok alkalmazása.
Mindezek hatására az utas- és vezetőhalálozás a 90-es és 2000-es években drasztikusan visszaesett.
Szigorítás és oktatás: a gyerekek védelme a közutakon
A gyalogos áldozatok száma 1990 óta 75%-kal csökkent (évi 1600-ról 400 főre). A városi utakon bevezetett sebességkorlátozások, különösen az iskolák körüli 32 km/h-s (20 mph) zónák létrehozása rengeteget számított: ezek az 1990-es évek végétől terjedtek el, ma országszerte jellemzőek. A sebesség döntő: ha egy autó 32 km/h-nál nem gyorsabban üti el a gyalogost, sokkal nagyobb az esélye a túlélésre, mint 50 km/h-nál. Egyes brit városokban a húszas zónák bevezetése akár 70%-kal is csökkentette a halálesetek számát.
A jogi szigorításokat a médiában futó, érzelmileg erős kampányok kísérték – a híres fehér vonalas reklámban például egy elütött kislány narrációja figyelmeztet: ha 64 km/h-val ütsz el, 80% az esélye, hogy meghalok; ha 48-cal, 80% az esélye, hogy túlélhetem.
Lecke az egész világnak: így menthetők meg milliók
A közlekedési kultúra teljes átalakulása, a szabályok szigorítása, a védőfelszerelések, az autóbiztonság, az oktatás és az infrastruktúra fejlesztése évtizedek alatt Angliában a világ legbiztonságosabb közútjait eredményezte. Ma világszerte évente mintegy 1,2 millióan halnak meg közúti balesetben – noha a brit, svéd vagy norvég gyakorlat világszinten elterjesztve évi egymillió életet menthetne meg. Bár már pontosan tudjuk, hogyan lehet ezeket a haláleseteket megelőzni, a közúti biztonság még mindig az egyik legelhanyagoltabb egészségügyi kihívás a bolygón.
