Biodiverzitás és a régi-új virágok
A táj ma már az “Európai Zöld Övezet” (European Green Belt) része, amely 12 500 km hosszan húzódik Norvégiától egészen Törökországig, és vadon élő állat- és növényfajokat köt össze egy megszakítás nélküli zöld sávban. Hadler korábbi, intenzív kaszálási gyakorlatával szemben mostanra akár 70–80 különböző növényfaj is virágzik minden 100 négyzetméteren. Korábban földjeit egyhangúan kukorica borította, ám a műtrágya elhagyása és a ritkább kaszálás igazi virágmezővé varázsolta a területet. Fontos megjegyezni, hogy csak a megfelelő gondozás révén lehet elkerülni, hogy a gyorsan terjedő fűfélék elnyomják a vadvirágokat. Ritka élőlények, mint a nagy vérfű és a mérgező keresztespók itt találtak menedéket.
Turistaösvény és oktatás kéz a kézben
Hadler nemcsak természetvédelmi támogatást kap a munkájáért, hanem a régi módszerekkel kaszált széna az állatai almozására is alkalmas. Ezzel szemben a környék polgármestere, Andrea Pock szerint nemcsak a természet, hanem a helyi gyerekek is értékelik a réti élővilág oktatási jelentőségét. Az elmúlt években kialakult a „gyengéd turizmus” formája is: egyre többen keresik fel a területet, hogy lássák a megújuló virágmezőket és vadméheket.
A múlt árnyéka, milliók a jövőért
A réten ma már táblák emlékeztetnek a hajdani erődített határvonal sötét múltjára. Ma már számos átkelőhely létesült a régiók között, amelyek segítik a génáramlást a növények között, és fenntartják a változatos élőhelyeket. A természetes újjáteremtés azonban költséges: a földárak Ausztriában kiemelkedően magasak, ezért az állam, a régió és az Európai Unió is támogatja az övezet fenntartását, amelyből hazánk 1300 km-t mondhat magáénak. Összességében elmondható, hogy bár csak az osztrák Zöld Övezet egyharmada védett, ez a mozgalom élő példája annak, hogy néha elég csak pihentetni a fűnyírót – és megváltozik a világ.
