Az invazív állatok pusztítóbbak, mint gondoltuk
Egy friss, világszintű kutatás, amely 120 sziget és 22 szigetcsoport adatait vizsgálta, arra jutott: a behurcolt, idegenhonos állatfajok hatása a magterjesztésre még nagyobb, mint az őshonos állatok kihalásáé. Az új jövevények, főként mindenevő emlősök – például sertések és patkányok – gyakran veszik át a gyümölcsevő madarak, denevérek és teknősök szerepét. Ezek az emlősök azonban eltérő fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek, például más a szájuk szélessége, ezért csak bizonyos méretű magvakat tudnak szállítani, sőt gyakran inkább elpusztítják a magokat, nem pedig szétszórják őket. Emiatt számos őshonos növény már nem tud hatékonyan terjedni, és fennmaradásuk is veszélybe kerül.
Az ember csak súlyosbítja a helyzetet
A kutatás szerint a betelepített fajok aránya jóval meghaladja a kihaltakét: a szigeteken az állatállomány 44%-a idegenhonos, míg 23%-a kihalt, és az érintett szigetek száma is magasabb (92% vs. 76%). Ez azt jelzi, hogy az emberi tevékenységek – akár véletlenül, akár szándékosan történt állatbetelepítések révén – ma már legalább olyan mértékben alakítják át a szigetek élővilágát, mint a kihalások.
Hawaii erdői a kihalás szélén
Hawaii őshonos erdei teljes mértékben a helyi madarakra támaszkodtak, például a lama, hawa vagy olopua növény magjainak terjesztésében. Az idegen fajok megjelenése lassítja vagy akár le is állítja ezeket a folyamatokat, ami nemcsak a biodiverzitást veszélyezteti, hanem a vízkészletek védelmét és a hagyományos, növényekre épülő kultúrát is. A megoldás: az invazív fajok visszaszorítása, a még megmaradt őshonos magterjesztők megóvása és a természetes magterjesztő hálózatok helyreállítása – csak így őrizhető meg a szigetek egyedülálló ökoszisztémája.
