A láthatatlan fények és furcsa hullámok
Míg a James Webb űrtávcső infravörös képeket készített a Naprendszer legnagyobb bolygójának sarki fényéről, a Juno volt az első, amely poláris pályán keringve részletes adatokat szolgáltatott. A mágneses bolygók, mint a Jupiter, körül plazma—szuperforró, ionizált gáz—tölti ki a teret; amikor ezek a részecskék az atmoszférába csapódnak, felragyog a sarki fény. Földünkön ezt zöld és kék fényként látjuk, a Jupiteren viszont csak ultraibolya és infravörös műszerekkel észlelhető, mert az emberi szem számára láthatatlan.
Egyedi jelek és új rejtélyek
A Jupiter pólusain rendkívül alacsony plazmasűrűség és erős mágneses tér található, ezért a plazmahullámok szokatlanul alacsony frekvencián rezegnek, eltérően a földiaktól. Míg a plazma folyadékként is viselkedik, saját és külső mágneses terek is befolyásolják. Emellett kiderült, hogy a Jupiter összetett mágneses tere lehetővé teszi, hogy a részecskék behatoljanak a sarki régiókba, míg a Földön ezek inkább gyűrűs mintázatban mozognak. A kutatók további Juno-adatokban reménykednek, hogy feltárják az új jelenség részleteit.
