
Műholdak és mérések: a múlt előre jelzett jövője
1996-ban, alig néhány évvel az első műholdas mérések elindulása után, az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) jelentést adott ki, amely 30 évre előre majdnem 8 cm tengerszint-emelkedést jósolt. Mostanra 9 cm-t mértek – az előrejelzés tehát szinte teljesen pontosnak bizonyult. Ugyanakkor az olvadó jégtakarók, főként a grönlandi és antarktiszi jegek szerepét alábecsülték: itt a vízszint-emelkedés bő 2 cm-rel nagyobb lett, mint akkor gondolták.
A legújabb mérési adatok szerint az elmúlt 30 év alatt a globális tengerszint-emelkedés üteme megduplázódott, évi átlagosan 0,3 cm-re. Ebben fontos szerepet játszanak a NASA műholdas programjai és az oceanográfiai megfigyelések, amelyek nélkül lehetetlen volna felmérni a régiók közötti eltéréseket vagy a kiváltó folyamatokat.
Jövő: a jégtakarók kiszámíthatatlan viselkedése
A legnehezebben előrejelezhető tényező ma is az, hogyan reagálnak a jégtakarók a melegedő óceánokra, különösen az Antarktiszon. Bár a modellek egyelőre viszonylag valószínűtlennek tartják a katasztrofális jégtakaró-összeomlást (ice sheet collapse) századunk végéig, mégis lehetséges, hogy egy ilyen esemény jelentősen felgyorsítaná a tengerszint-emelkedést, főleg az alacsonyan fekvő part menti térségekben. Az eredmények azt mutatják, hogy a klímamodellek már évtizedek óta hűen tükrözik a valóságot, és a pontos, helyi előrejelzések kulcsfontosságúak a jövő döntéshozatalához.