Az új szabályok sem hozzák el a Kánaánt a Starlinknek
A Trump-adminisztráció által elindított BEAD (Szélessáv Egyenlőség, Hozzáférés és Fejlesztés – Broadband Equity, Access, and Deployment) program új szabályai alapján akár 10-20 milliárd dollár (3570–7140 milliárd forint) támogatás is juthatott volna a SpaceX-nek. A Starlink vezetése bízik abban, hogy nagy szeletet hasíthat ebből a hatalmas tortából, és ha például Virginia vagy Louisiana nem ad elég támogatást, az adminisztrációnál is próbálnak fellebbezni – vagy további államokban, ahogy egyre több helyen ismertetik a támogatási programokat.
West Virginia példája jól mutatja: az állam a 625 millió dolláros (223 milliárd forintos) támogatásból csupán 6,4 millió dollárt (2,28 milliárd forintot) szán a Starlinkre, a többi pénzt szinte kivétel nélkül az optikai hálózat bővítésére költi. Az eredeti tervek még közel 946 millió dollárt (337 milliárd forintot) javasoltak 110 ezer háztartás számára, de a Trump-adminisztráció költséghatékonysági elvárásai miatt végül csökkentették a támogatási összeget és a lefedett háztartások számát is.
Miért rajonganak az államok a fényért (vagyis az optikai kábelért)?
Az optikai kábeles rendszerek előnyben részesítése különösen érthető West Virginia esetében, amely az USA egyik leghegyesebb, legszabdaltabb, legsűrűbben erdősödött állama. Másrészt a hatályos amerikai törvények lehetővé teszik, hogy az államok földrajzi adottságaik alapján maguk döntsék el, milyen projektet támogatnak elsődlegesen.
Fontos megjegyezni, hogy a Nemzeti Telekommunikációs és Információs Hivatal (National Telecommunications and Information Administration, NTIA) részletesen meghatározza, hogyan kell vizsgálni az infrastruktúra-fejlesztési pályázatokat: beleszámít például a várható bővíthetőség, az új technológiák integrációja, az időjárási viszonyok, az infrastruktúra védettsége, sőt a lakosság sűrűsége is döntő tényező lehet. Bár a Starlink azzal érvel, hogy náluk olcsóbb nincs – szerintük Virginiában 60 millió dollárból (21,4 milliárd forintból), Louisianában 100 millió dollárból (35,7 milliárd forintból) minden eddig lefedetlen háztartásnak tudnának szolgáltatni –, a helyi döntéshozók mindössze 3,26, illetve 7,75 millió dollárt ítéltek meg számukra.
A nagy költségvágás időszaka
Központi utasításra a támogatási programok résztvevőinek minden eddiginél szigorúbban kell ügyelniük a költséghatékonyságra. Louisiana például 250 millió dollárral csökkentette a tervezett kiadásokat, így 127 842 helyen 499 millió dollárt (178 milliárd forintot) költ szélessáv-fejlesztésre. Virginiában 613 millió dollár (218 milliárd forint) lett a végső keret, miközben nagyjából 133 ezer háztartást céloznak meg.
Lehetetlen mindenhová optikai hálózatot építeni
A nyugati államokban azonban más a helyzet. Colorado például nemrég 70 százalékról 40-re csökkentette azoknak a támogatásra jogosult helyeknek az arányát, ahová optikai hálózat építhető; a többi területre a Starlink vagy más hasonló műholdas szolgáltatók vihetik az internetet. Ezeken a térségeken – ahol kevesen élnek, és messzire kellene vinni a kábelt – tényleg nem reális minden háztartást optikai kábelre kötni. Így a rendszer tulajdonképpen arra kényszeríti az államokat, hogy a műholdas megoldást alkalmazzák ott, ahol ez az egyetlen alternatíva.
Megéri pénzt adni a Starlinknek?
A nagy kérdés: miért kellene támogatni egy olyan szolgáltatót, amely egyébként is képes országosan szolgáltatni? Sokan úgy vélik, csak azok érdemlik meg a támogatást, akik valóban kiépítenek új hálózatokat. A Starlink támogatása inkább kedvezményekhez vagy az eszközök/előfizetések árának csökkentéséhez vezethetne, de túl sok felhasználó esetén ez teljesítményromlással járhat.
Blair Levin távközlési szakember kiemeli, hogy a műholdas szolgáltatók főként a ritkán lakott nyugati régiókban juthatnak jelentős forrásokhoz, hiszen ott a kábelezés túl drága lenne. Ugyanakkor ha a költségek túl magasak, a támogatás végül visszakerülhet az USA államkincstárába.
Jogi csavarok és politikai kettős mérce
A BEAD program jelenlegi trükkje, hogy a már létező műholdas szolgáltatást nem veszik figyelembe a lefedettségnél, miközben ugyanarra a területre újabb támogatást adnak. Ez jogilag ellentmondásos: hiszen ha minden amerikai vidéki térség lefedettnek számítana, nem kellene több pénzt rájuk fordítani – de így a finanszírozás mégis megmaradhat.
Így a SpaceX akár jogi útra is terelheti az elutasított pályázatait, de valószínű, hogy ezek a perek aligha lesznek sikeresek. A jogszabály egyértelmű: az NTIA döntéseit csak korrupció, csalás vagy tisztességtelen eljárás esetén lehet megtámadni.
Összegzés: kié lesz végül a gigászi internetpénz?
Az eddigi harcok után valószínű, hogy továbbra is az optikai szolgáltatók viszik el a támogatások nagyját azokban az államokban, ahol ez technikailag és gazdaságilag megoldható. A Starlink főként a periférián kaphat nagyobb szeletet – már ha képes kompromisszumot kötni az állami döntéshozókkal. Egy biztos: a csendet elfelejthetjük, az amerikai internetforradalom pénzügyi csatái még csak most kezdődnek igazán.
