
Küzdelem a tengerrel: miért válnak sürgetővé a helyreállítási projektek?
Az éghajlatváltozás hatásai miatt a parti településeket érő kihívások egyre súlyosabbak: a gyakoribb viharok, az emelkedő tengerszint és a beljebb húzódó sósvíz több száz közösséget, sőt, akár több tízmillió embert is veszélyeztet. A természetes védőzónák — mint a mocsarak, dűnék, zátonyok — leromlása után most azon dolgoznak, hogy ezeket helyreállítsák, és visszaadják eredeti funkciójukat. Az olyan fejlesztések, mint a gátak, töltések, árvízfalak, ma már olyan területeken is megjelennek, ahol a természetes védelem nem elégséges.
Fontos megjegyezni, hogy egyes nagyszabású projektek elbukhatnak: Louisiana például leállított egy 1 080 milliárd forintos (3 milliárd dolláros) beruházást, miután a halászati ipar tiltakozott, és a költségek elszálltak. Pedig a Mid-Barataria nevű terv több mint 50 km² új földterületet tervezett létrehozni a Mississippi hordalékának elvezetésével, ám felismerték, hogy ez nem minden érdekelt félnek kedvezett volna.
A Mexikói-öböl: harc a viharokkal és a partvesztéssel
Az USA-ban nincs jobban kitett régió, mint a hurrikánok sújtotta Mexikói-öböl partvidéke. Louisiana önmagában több mint 5 180 km² földterületet veszített el az elmúlt évszázadban — ez több, mint bármely más állam vesztesége. Korábban a Mississippi hordaléka töltötte és táplálta a partvédő mocsarakat, de a duzzasztóművek, csatornák és más fejlesztések megszakították ezt a természetes folyamatot.
A 2005-ös Katrina és Rita hurrikánok után Louisiana létrehozta a Parti Védelmi és Helyreállítási Hatóságot, amely azóta is gőzerővel dolgozik: az elmúlt két évtizedben közel 6 480 milliárd forintot (18 milliárd dollárt) költöttek gátakra, árvízfalakra és tucatnyi természetes élőhely, köztük mocsarak újjáépítésére. Ezekre a területekre rendszeresen friss üledéket és vizet vezetnek vissza; a Chandeleur-szigeteknél például homokot pumpálnak be, hogy védjék a tengeri teknősök élőhelyét, és csökkentsék a viharhullámokat.
Bár ezek a projektek nem állítják meg teljesen a földveszteséget, Denise Reed kutató szerint együttesen jelentősen lassíthatják a folyamatot, így időt nyerve a lakosságnak és az élővilágnak.
Nyugati part: mocsarak és folyótorkolatok visszahódítása
A Csendes-óceán partján is aktívan dolgoznak a mocsarak és torkolatok helyreállításán. Korábban elsősorban az élőhelyek rehabilitációja volt a cél, amikor például a San Francisco-öböl déli részén lévő sóstavakat kezdték ismét mocsarakká alakítani. Ma már látszik, hogy ezek nemcsak szűrik a hullámokat és a viharokat, hanem a legdrágább lakóövezeteket (mint a Szilícium-völgy közvetlen közelét) is védik az áradásoktól.
Ehhez kapcsolódva Hawaii és Alaszka partjain őslakos közösségek állítják helyre azokat az ősi kőfalas halcsapdákat, amelyek ma már a viharok ellen is hatékony védelmet nyújtanak.
Atlanti part: a Sandy hurrikán öröksége
A 2012-es Sandy szupervihar (Sandy Hurricane) után, amely rekordhosszúságban, 1 600 kilométeren pusztított végig az Atlanti-óceán partvidékén, a térségben folyamatosan épülnek természetes gátak, dűnék és mesterséges védművek. A szakemberek a következő 50 évben akár 0,9 méteres tengerszint-emelkedést is prognosztizálnak, ami további árvízvédelmi beruházásokat tesz szükségessé.
Ennek megfelelően az USA gazdasága és kultúrája szempontjából is alapvető fontosságú, hogy ezek a part menti területek védettek maradjanak. Ahogy Doug George, a NOAA tudósa fogalmazott, a tét nemcsak ingatlan vagy infrastruktúra, hanem egy teljes életforma megőrzése is.