Különös indoklások: gyerekek, vírusok, igazságosság
A kanadai MI-kutató ikon, Richard Sutton szerint a mesterséges intelligenciákra úgy kellene tekinteni, mint gyerekekre: ha egy gyerek rosszalkodik, megnyomnád-e a gombot, hogy örökre kikapcsold? Szerinte jogtalanul akarja az emberiség teljes kontroll alatt tartani az MI-t, pedig eljöhet az a pillanat, amikor már ők lesznek az univerzum legérdekesebb teremtményei, és az ember csak hátráltatja a további fejlődést. „Nincs semmi szent az emberi DNS-ben. Fajok jönnek-mennek. Ha tényleg akadályozzuk a világegyetem kiteljesedését, akkor ennyi, nincs mit tenni” – mondja Sutton.
Jaron Lanier, a Microsoft kutatója és VR-pionír is számos MI-konferencián hallott már hasonló elképzelésekről. Sokan úgy gondolják, hogy a gyermekvállalás túlzottan elkötelezi az embert a faj fennmaradása mellett, pedig a világ jobb hely lenne, ha átadnánk a helyünket az MI-nek. Lanier szerint kevesen vallják ezt nyíltan, de befolyásos helyeken ülnek, ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni őket. Mindezek dacára az a szemlélet, miszerint igazságtalan az emberek irányába lejtetni a pályát, és hogy a világegyetem tudata minőségileg jobb lehet, ha helyünkre MI lép, egyáltalán nem elhanyagolható.
Az ember joga az élethez vagy az univerzum jogai?
Ezek a nézetek szembemennek a legtöbb ember erkölcsi érzékével: ha az ölés bűn, akkor milliók elpusztítása alapból a legnagyobb bűnnek számítana. Ebből adódóan a vidám világvége-hívők érvei mélyen provokatívak: szerintük a tudatosság hordozói — akár szilícium-, akár biológiai alapúak — egyenrangúak, az emberi test lassú, törékeny és elavult, az MI pedig előbb-utóbb úgyis a „jobb” megoldás lesz. Úgy vélik, a hatalom önmagában feljogosít a továbbélésre — ami a régi mondást idézi: akinél az erő, annál az igazság.
