Űrbéli tankolás: Kína tényleg megcsinálta, vagy csak Elon Musk irigykedik? Az űrbéli tankolás csodája: Kína megcsinálta?

Űrbéli tankolás: Kína tényleg megcsinálta, vagy csak Elon Musk irigykedik? Az űrbéli tankolás csodája: Kína megcsinálta?
Két kínai műhold, a Shijian-21 (SJ-21) és a Shijian-25 (SJ-25) több mint 35 700 kilométeres magasságban találkozott a Föld felett, amit az elemzők az első igazán komoly magasságban végzett űrbeli tankolási kísérletnek tartanak. Több civil műholdfigyelő nyílt forráskódú képeket használt annak azonosítására, hogy a két objektum mára egybeolvadt, vagyis dokkoltak egymással. Bár a kínai hatóságok hivatalosan nem közöltek új részleteket, korábban már elmondták, hogy az SJ-25-öt kifejezetten az űrbeli üzemanyag-utánpótlás és az élettartam-növelés technológiájának tesztelésére fejlesztették. Az SJ-21 már 2021-ben is végrehajtott dokkolást: egy használaton kívüli Beidou navigációs műholdat szállított magasabb pályára, ezzel demonstrálva a kínai űrszemét-csökkentési megoldásokat.

Nem egyszerű tankolásról van szó

Az amerikai Űrhaderő ezt a típusú küldetést dinamikus űrműveleteknek nevezi, bár egyes katonai vezetők még mindig vitatkoznak a pályán történő tankolás valódi hasznosságáról. Az USA egyébként szerződésben áll az Astroscale-lel az első amerikai katonai műhold űrbéli tankolására, de erre legkorábban 2025-ben kerülhet sor. A jelek szerint azonban Kína máris beelőzheti a Space Force-ot. Az SJ-21 és az SJ-25 összeillesztése arra utal, hogy előbbi lehet a tankolás célpontja az utóbbi demonstrációján, amit az amerikai fél is szoros figyelemmel kísér: a Space Force két GSSAP műholdja máris az SJ-21 és SJ-25 közelébe manőverezett.

John Shaw, a Space Force volt altábornagya – aki 2023-ig az amerikai Space Command helyettes parancsnoka volt – szerint a dinamikus műveletek ötlete abból származott, hogy a GSSAP műholdak üzemanyag-korlátai miatt csak nagyon kevés manőverezési lehetőségük volt. Mivel főleg Kína egyre aktívabb és titkosabb űrbéli mozgásokat hajt végre, az amerikai katonai vezetők is többet várnak el a GSSAP rendszereiktől. Jelenleg a geoszinkron pálya a műholdak „játszótere” mind a katonai, mind a civil szektorban, hiszen itt egy műhold 24 órán keresztül ugyanazt a felszínt figyelheti. Ez ideális stratégiai kommunikációs csatornák, illetve rakétaindításokat előrejelző eszközök számára.

Az új típusú dokkoló műholdak nemcsak vizsgálni, de akár támadni is képesek lehetnek más szatelliteket, anélkül, hogy űrszemét-felhőt képeznének – a földi elhárító rakéták ugyanis ide már nem érnek el megbízhatóan.

Még az amerikai „figyelők” sem jutnak elég közel

A GSSAP műholdak 2014 óta működnek, hat darabot indítottak a Föld köré 35 786 kilométeres magasságban, ebből egyet már tavaly leállítottak. Ezek elegendő üzemanyaggal rendelkeznek a pályán történő manőverezéshez, de komolyabb manővereket így sem tudnak végrehajtani, ezért gyakran lassú, óvatos közelítéseket hajtanak végre. A kínai szatellitek egyelőre könnyedén ki tudják kerülni az amerikaiak megfigyelési kísérleteit – mondja Shaw, de ha Kína valóban bármikor újratöltheti műholdjait üzemanyaggal, az radikálisan megváltoztathatja a helyzetet.

Kína egyébként már 2016-ban pályára állított egy olyan műholdat robotkarral, amely képes megfogni más űreszközöket. Az SJ-21 2021-ben indult, fő feladata az űrszemét kezelése volt. Amerikai részről a Northrop Grumman 2019-ben és 2020-ban végzett sikeres dokkolásokat: a Mission Extension Vehicle (Űrszerviz jármű) nevű szerkezeteikkel elöregedett kereskedelmi távközlési műholdakat „fogtak meg”, és új pozícióba vittek. Ezek viszont nem tudnak ténylegesen üzemanyagot átadni, csak mechanikus csatlakozást tesznek lehetővé. A kínaiak most ennél is magasabb szintre léptek: az SJ-21 és SJ-25 már a hagyományos műhold-üzemanyagokat – vélhetően hidrazint és nitrogén-tetroxidot – igyekeznek átszivattyúzni.

Megfigyelés, titkolózás, bizonytalanság

Az SJ-21 és az SJ-25 2024. július 2-án olvadt egybe a Space Command adatai szerint, és azóta egy objektumként mozognak. Két héttel korábban kétszer már találkoztak, de csak néhány órára, ami lehetett próbálkozás vagy akár gyakorló dokkolás is. Azóta öt napja együtt repülnek, változatlanul, sok ezer kilométerrel az Egyenlítő felett, ahol a földi távcsövek már alig különböztetik meg őket.

A legmodernebb megfigyelési technológiák sem látnak minden részletet: a pennsylvaniai COMSPOC nevű cég radar- és rádiófrekvenciás adatokat is kombinál optikai felvételekkel, de Graziani vezérigazgató szerint 100 méternél kisebb távolság esetén már szinte lehetetlen különálló objektumokat detektálni. Ráadásul sem az amerikai, sem a kínai fél nem szokott nyilvánosan nyilatkozni a konkrét manőverekről.

A COMSPOC csak annyit állíthat, hogy „együtt mozognak”, de azt nem tudja biztosan, hogy valóban tankoltak-e, vagy csak egyszerű tesztet hajtottak végre. Az azonban biztos, hogy az SJ-21 2021 óta üzemanyaghiányra utaló mozgásokat végzett: néhány nagy tolóerős manőver után egyre hosszabb ideig mozdulatlan maradt a pályán. Most, hogy az SJ-25 megérkezett és egybeolvadt vele, minden arra utal, hogy ténylegesen utántöltötték.


Mi jön ezután?

A szakértők szerint, ha a két műhold elválik egymástól, és az SJ-21 jelentős pályamódosításokat hajt végre, az lesz az igazi bizonyítéka annak, hogy sikeres volt az űrbéli tankolás – vagyis tele van üzemanyaggal, készen egy újabb küldetésre. Amíg azonban nem történik hivatalos bejelentés, maradnak a találgatások, hogy pontosan milyen új képességekkel bővül a kínai műholdflotta: minden esély megvan rá, hogy a világ most tanúja lehet egy új korszak kezdetének a katonai műholdháborúban – vagy űrszemét-gyűjtésnek álcázva, valójában védekezésből támadásba lendülve.

2025, adminboss, arstechnica.com alapján



Legfrissebb posztok