Hány növényfaj él egy prériben?
Jack Zinnen, az Illinois Urbana-Champaign Egyetem kutatója csak akkor döbbent rá, mennyire hiányos a prérikkel kapcsolatos tudásunk, amikor egy ausztrál kollégájával beszélgetett, aki hasonló füves élőhelyeket kutat. Amikor az ausztrál megkérdezte, pontosan hány faj él a helyi prérikben, Zinnen rájött, nincs átfogó összegzés – csak kisebb, egyedi listák léteznek, amelyeket nem gyűjtöttek össze egységes rendszerbe. Ez nagy hiba, hiszen így sem az egyes prérik összehasonlítása, sem a helyreállításhoz, kereskedelmi forgalomból beszerzett magkeverékek pontos összeállítása nem volt megvalósítható.
A RELIX adatbázis most egyesíti 353 megmaradt prérimaradvány teljes növénylistáját – olyan területekét, amelyek szerencsés módon elkerülték a beépítést és a mezőgazdasági hasznosítást a történelem során. Érdemes hangsúlyozni, hogy ezek a talpalatnyi helyek ma már csak az eredeti élőhely töredékét jelentik. Illinois prérijeinek kevesebb mint 0,1 százaléka maradt meg, vagyis a magasfüvű prérik 99,9 százaléka eltűnt.
A prérik ereje: ellenállóképesség és ökológiai haszon
Ennek ellenére a megmaradt területek felbecsülhetetlen értékűek. Az akár 2,5 méteresre növő fűfélék mélyre hatoló gyökérrendszere stabilan tartja a talajt, megakadályozza az eróziót és jelentős mennyiségű szenet köt meg. Ráadásul ezek a változatos közösségek rendkívül ellenállóak: minél gazdagabb a fajösszetétel, annál biztosabb a hosszú távú fennmaradás extrém események – aszály, új kártevők vagy kórokozók – idején is.
Andrea Kramer ökológus felidézi a kőris pusztulását okozó smaragdzöld kőrisormányos (emerald ash borer) esetét, amely 2002-ben jelent meg Amerikában, és rövid idő alatt kipusztította a helyi kőriseket, főleg azokon a városrészekben, ahol csak egyetlen fafajt ültettek ki. Ez is azt mutatja, hogy a változatos növényi összetétel az egyetlen hatékony védelem az ilyen összeomlásokkal szemben.
Honnan származik az adat?
A RELIX adatbázis több évtized tudását egyesíti: tudományos cikkek, régóta vezetett botanikai jegyzetek, az Észak-Amerika Prérikatalógusa (Prairie Directory of North America, 2001), valamint helyi természetvédők terepi felmérései is bekerültek. Zinnen hangsúlyozza, hogy a lista korántsem teljes, de a majdnem három évig tartó adatgyűjtés után elérkezettnek látták az időt a közzétételhez.
Nemcsak a fajok felsorolását, hanem az adott prérik pontos helyét és jellemzőit (például talajtípus, alfajok) is rögzítették. Így a természetvédők és a helyreállítással foglalkozók – legyen szó egy dél-wisconsini homokprériről vagy illinoisi magasfüvű területről – mostantól hatékonyabban választhatják ki, milyen növényfajokkal, milyen arányban érdemes elkezdeni a bevetést, és ellenőrizhetik is a magkeverékek minőségét.
A jelenlegi magkeverékek buktatói
Pati Vitt, a Lake County Forest Preserves természetvédelmi igazgatója kiemelte, hogy a prérik helyreállításakor használt magkeverékek jelentősen eltérnek az eredeti fajösszetételtől. Gyakran egyoldalúan a nyáron virágzó fajokat részesítik előnyben, miközben a tavaszi növények hiányoznak – így a tavasszal felébredő rovarok élelem nélkül maradnak.
Fontos, hogy a RELIX segítségével most már pontosan kimutatható, hol van hiány a keverékekben, és mely fajokra lenne szükség a valódi prérikompozíció eléréséhez. Zinnen hasonlatával élve: ezek a magkeverékek olyanok, mint a gyorsétel – jobb, mint a semmi, de messze nem nyújtják mindazokat az előnyöket, amiket egy kiegyensúlyozott, fajgazdag préri adhatna.
Mi lesz a prérik sorsa?
A RELIX adatbázis elsősorban a magalapú helyreállítási projektekben segít. Miután a területet megtisztították és előkészítették, már célzottan, a helyi sajátosságokat figyelembe véve lehet kiválogatni azokat a növényfajokat, amelyekkel nagyobb eséllyel lehet visszaállítani az ökoszisztéma erejét, ellenállóképességét és sokszínűségét. Így a prérik jövője mostantól kevésbé a véletlenen, inkább az adatvezérelt tudományos munkán múlik.
