
Agyunkban lapuló, rejtett veszélyek
Az Alzheimer-kórban elhunytak agyában jellegzetes lerakódások és fehérjecsomók találhatók: az amiloid-béta plakkok az idegsejtek közötti terekben, míg a tau-fehérje gubancok főként az idegsejtek belsejében halmozódnak fel. Az elmélet szerint az amiloid-béta már évekkel a tünetek megjelenése előtt elkezd felhalmozódni, majd a tau-fehérje csomók akkor alakulnak ki, amikor a sejtkárosodás már beindul, de a szellemi hanyatlás még nem észlelhető. Ezek a kóros fehérjék idővel gátolják az idegsejtek közötti kommunikációt.
Az amiloid-béta eltávolítását célzó legújabb gyógyszerek, például a lecanemab és a donanemab, képesek megtisztítani az agyat a káros fehérjétől, így mérsékelt lassulást érnek el a szellemi hanyatlásban.
Nem csak az amiloid a ludas
Fontos megjegyezni, hogy az amiloid- és tau-plakkok nemcsak az Alzheimer-kórnál, hanem más neurodegeneratív betegségekben is felhalmozódnak. Ráadásul az agyban az amiloid megjelenése után 20-30 évvel jelentkeznek csak a kognitív tünetek. Egy vizsgálat szerint az amiloid kimutatása után a 75 éves, szellemileg egészséges nők kevesebb mint egynegyedénél alakul ki életük során ténylegesen Alzheimer-kór. Ettől függetlenül továbbra is aktívan folynak kutatások új terápiás célpontok iránt.
A genetikai vizsgálatok több olyan génvariánst is azonosítottak, amelyek befolyásolják a betegségre való hajlamot. Ezek közül sok az immunműködés és a gyulladás szerepét emeli ki. További eredmények szerint életmódváltással – például rendszeres mozgással, a hallásproblémák vagy érszűkület kezelésével, cukorbetegség és dohányzás elkerülésével – a világon minden második demenciás eset megelőzhető vagy késleltethető lenne.
A betegség biológiája: többfrontos támadás
Az Alzheimer-kóros agyban alapvető jellemző a tau- és amiloid-béta fehérjék felhalmozódása, amelyek idővel az idegsejtek pusztulását okozzák. Az esetek többségében más fehérjék (például alfa-szinuklein) és érkárosodás is előfordul – néha még az amiloid plakkok megjelenése előtt. Az utóbbi időben egyre több bizonyíték utal arra, hogy az immunrendszer túlzott működése és az agyi erek problémái is kulcsszerepet játszanak.
Jelenleg több mint száz klinikai vizsgálat céloz meg különböző támadási pontokat:
– Neurotranszmitter-receptorok: Ezek az idegsejt membránján található fehérjék kulcsszerepet játszanak a tanulásban és a memóriában. Léteznek gyógyszerek, amelyek blokkolják a kóros receptorokat vagy serkentik a hasznosakat.
– Amiloid: Több terápiás megközelítés célja ezeknek a plakkoknak a lebontása.
– Gyulladás, immunfolyamatok: A kóros fehérjék felszaporodása aktiválja az immunrendszert, ezzel károsítva az idegsejteket.
– Tau: Egyes új szerek megakadályozzák a kóros tau-fehérjék összecsomósodását vagy segítik eltávolításukat.
– Anyagcsere: Alzheimer-kórban az agy egyes területein jelentősen romlik a glükóz felhasználása, ezért ez is terápiás célpont lehet.
– Érrendszer: Az agyi erek védőrétege (vér-agy gát) károsodhat, ami súlyosbíthatja a betegséget.
– Növekedési faktorok, hormonok: Ilyen védőfehérjék pótlása is kísérleti fázisban van.
– Epigenetikai szabályozók: Olyan fehérjék, amelyek anélkül befolyásolják a génműködést, hogy magát a DNS-t megváltoztatnák.
– Neurogenezis: Új idegsejtek képződésének serkentése is ígéretes lehet.
– Oxidatív stressz: Gyógyszerek segíthetnek semlegesíteni a káros szabadgyököket.
– Proteosztázis: Vizsgálják, hogyan lehet helyreállítani az idegsejtekben megzavart fehérjelebontást.
Az Alzheimerre leginkább hajlamosító gén, az APOE 4: már egyetlen példánya a szervezetben négyszeresére, két példánya pedig akár huszonötszörösére növelheti a betegség kockázatát.
Jövő gyógyszerei különböző frontokon
2025 januárjára világszerte 182 Alzheimer-kór klinikai vizsgálatban 138 gyógyszer hatását vizsgálják. Bár a lista nem teljes, jól látható, hogy a legtöbb próbálkozás az amiloid, a neurotranszmitter-receptorok és a gyulladás csökkentésére irányul. A fő cél a betegség lefolyásának lassítása – de még mindig sok a gyógyszer, amely csupán a tünetek enyhítésére fókuszál.
Kiemelt példák a modern terápiák közül
Gyulladás: Az egészséges idegsejtek működéséhez az immunjelző TNF-alfa fehérje egyensúlya szükséges. Immunzavar esetén a TNF-alfa oldott formája felszaporodik, gyulladást okozva. Új gyógyszerek ennek semlegesítését, az egyensúly visszaállítását célozzák.
Anyagcsere: Az inzulin nem csak az anyagcserét szabályozza, hanem az agysejtek kommunikációját és érrendszeri állapotát is befolyásolja. Új vizsgálatokban orrspray segítségével juttatják be az inzulint, illetve hasonló hatású az empagliflozin gyógyszer.
Érrendszer: Az amiloid-ellenes antitestek újabb változatait fejlesztik, amelyek könnyebben jutnak át a vér-agy gáton. Vannak olyan cégek is, amelyek magának az érfalnak a megerősítését, a vér-agy gát szivárgásának csökkentését tűzték ki célul.
APOE: Egyes terápiák csökkentik a veszélyes APOE 4 fehérje mennyiségét, vagy bejuttatják a védő hatású APOE 2 gént. Egy kísérleti génterápiás kezeléssorozatban már 15 betegnél alkalmazták, hogy vírusvektorral az APOE 2-t a gerincvelőbe juttassák.
Összegzés: Az ismeretlenek útvesztőjében
A fentiek alapján jól látható, hogy az Alzheimer-kutatás új korszakhoz érkezett: egyre több stratégia támadja a betegség gyökereit, de az igazi áttöréshez még évek munkájára, türelemre és összetettebb megoldásokra lesz szükség. Ennek ellenére végre valóban támadásba lendültek a tudósok az Alzheimer-kór ellen, így a jövőben akár az eddig lehetetlennek hitt gyógyulás sem kizárt.