Genetikai gyengeségek célkeresztben
A kutatásba előrehaladott, már más szervekre is átterjedt prosztatarákkal élő férfiakat vontak be, akiket éppen első alkalommal kezdtek kezelni. Alapvető feltétel volt a HRR (homológ rekombinációs javítás) génjeiben található mutáció, amelyek normális esetben a DNS javításában játszanak fontos szerepet.
Az ilyen géneken (például BRCA1, BRCA2, CHEK2, PALB2) fellépő hibák felgyorsítják a ráksejtek szaporodását és a betegség súlyosbodását – ebben a stádiumban a betegek negyedét érinti ez a genetikai háttér.
A vizsgálat lefolyása
Jelenleg az előrehaladott prosztatarák sztenderd kezelése az abirateron-acetát és prednizolon kombinációja (APP), amelyhez átlagosan minden ötödik páciens esetében kemoterápiát is adnak. Azonban a HRR-mutációval élő betegek általában gyorsabb betegségrosszabbodást és rövidebb túlélést tapasztalnak.
Az AMPLITUDE-kísérletben 32 ország 696 férfija vett részt (medián életkor: 68 év). A résztvevők fele kapta a niraparib+APP kombinációt, míg a másik csoport APP-t placebóval. A résztvevők 55,6 százalékánál BRCA1/2 mutáció is jelen volt.
Különösen fontos kiemelni, hogy a vizsgálat dupla vak volt: sem az orvosok, sem a betegek nem tudták, ki kapja az aktív gyógyszert.
Az AMPLITUDE eredményei
Két és fél éves (30,8 hónap) utánkövetés után a kombináció szignifikáns előnyt mutatott:
– A progresszió kockázatát niraparibbal 37 százalékkal sikerült csökkenteni, BRCA1/2 mutáció esetén 48 százalékkal.
– A tünetek rosszabbodására átlagosan kétszer annyit kellett várni niraparibbal; csupán a betegek 16 százaléka tapasztalt jelentős súlyosbodást, míg a placebós csoportban ez az arány 34 százalék volt.
– Felmerült a túlélés javulásának lehetősége is, de ehhez további, hosszabb követés szükséges.
Kockázatok és mellékhatások
Ettől függetlenül a kombinációs kezelés mellékhatásai gyakoribbak voltak: a niraparib csoportban többször jelentkezett vérszegénység és magas vérnyomás, minden negyedik páciensnek vérátömlesztésre is szüksége volt. A kezeléshez köthető halálesetek száma is magasabb volt (14 kontra 7 eset), bár a terápia abbahagyása ritka maradt.
Miért fontos ez?
Összefoglalva az eredmények megerősítik a diagnosztikai genetikai szűrések szükségességét, és megnyitják az utat a célzott terápiák szélesebb körű alkalmazása előtt, különösen azoknál a betegeknél, akik a legtöbbet profitálhatnak belőle. Bár a niraparibet Magyarországon és az Egyesült Királyságban már több daganattípus kezelésére engedélyezték, prosztatarák esetén még hiányzik a végleges jóváhagyás, a döntéshozók további adatokra várnak.
A prosztatarák világszerte évente 1,5 millió férfit érint, és csak az Egyesült Királyságban évi 12 000 halálesetet okoz. Ez a kutatás új reményt adhat a legveszélyeztetettebb betegek számára.
